Meztelenül is szép vagyok?

... Ó nem, a legkevésbé sem, és erre magamtól is rájöttem. Már jó régen, még azelőtt, is hogy egy kedves látogató az orrom alá dörgölte volna e tényt epés kommentbe ágyazva.

Tisztában vagyok vele, hogy sem a körömformám, sem a körmöm színe nem ideális a blogoláshoz, a hosszanti barázdákról és a több mint 30 évi körömrágás okozta torzulásokról nem is beszélve - de én mégis rendületlenül ontom a manikat... és szentül hiszem, hogy akinek a kreativitás és az alkotás öröme a lényeg, az képes felülemelkedni ezeken a szépséghibákon. :)))

A mai napot eredetileg a nyári körömkihívás fagylalt témájának szenteltem volna, de a már említett hozzászólás miatt pingálás helyett nagytakarítás lett a program.

Két lakkozás között bizony előfordul, hogy a lakkok okozta elszíneződést nem távolítom el, valószínűleg ez késztette írásra az illetőt. Valahol igaza is van. Lehettem volna olyan tapintatos, hogy eltakarom a "nagyon csúnya" körmeimet valami festékkel, mielőtt kiposztolom a glitteres manimat... 

A körmök rekultiválása időigényes feladat. Ha majd egyszer lesz rá érkezésem, akkor befektetek egy P-Shine készletbe, de amíg erre nem kerül sor, addig marad a finom buffer, a méhviasz/kézkrém/masszázsolaj és a polírozó alkalmazása. Ezekkel próbálom egészségesen tartani a körmeimet és a körömágyamat, több-kevesebb sikerrel.

Az említett hozzászólásban volt egy csöpp kis konstruktivitás is, - most akkor vegyük úgy, hogy a "valamit kezdhetnél velük" című kiszólás tulajdonképpen jóindulatú javaslat és nem kioktatás - ezért úgy döntöttem, leszek olyan rendes és kezdtem.

Az első kép a végeredményt mutatja, de azért mutatok egy köztes állapotot is:

Ezen a képen a tisztítás fokozatait láthatjátok. A kisujjam érintetlen, így nézett ki minden körmöm a legutóbbi sötétlila mani eltávolítása után - Rimmel alaplakk volt alatta egyébként, mégis elszíneződött a körmöm. A gyűrűsujjamon egy kicsi leheletfinom bufferelés utáni állapot látható. Mielőtt a szivetekhez kapnátok, jelzem, hogy nem bolyhozom a körmöm, csak épp egy kicsit megsimogatom :). A középső ujjam a bufferelést követő méhviasz-masszázs utáni szakaszban látható, itt már a polírozás is megtörtént. A mutató ujjamon a Rimmel Nail Rescue-val kezelt körmöt láthattok.  Ezután jön az olajos vagy kézkrémes masszás, ezúttal olajos volt.

Mint látjátok, csodát tenni nem tudok. A körmeim sosem voltak hófehérek, akkor sem amikor nem lakkoztam egyáltalán. A formájuk is eltérő, ahány, annyiféle. A hosszukat általában lakkozott állapotban határozom meg és ívet is ekkor kapnak - pont az eltérő méretük és alakjuk okán - ugyanis ha nem így csinálnám, akkor lakkozás után megütne a guta, hogy nem lettek egyformák :D

A színre visszatérve: mindig is volt egy sárgás beütésük és helyenként áttetszőek is. A műkörmöt, zselélakkot nem szeretem és igazából nem is akarom teljesen uniformizálni magam.

Egyébként, ha én dönthetném el, hogy milyen körmöm legyen, akkor ilyet választanék:

forrás

De az is igaz, hogy ha ilyen szép lenne a körmöm, nem is akarnám lakkozni és nem született volna meg ez a blog. Szép körmökből még szebbet csinálni szép feladat, de az enyémekből szépet csinálni valódi kihívás, sőt, tulajdonképpen már művészet! :) ;) Szerencsére ebben egyetértünk a kommentelővel és ez sokat levesz a kritika éléből. Valójában ez az oka, hogy válaszra méltattam.

Amúgy ha valakit nagyon zavar ahogy a körmöm kinéz és heves tettvágy gyötri, hogy javítson a helyzeten, az légyszi inkább P-Shine készletet küldjön, névtelen üzenet helyett! ;)

Üdv: