Majdnem elfelejtettem a mai fordulót, amíg rá nem bukkantam az első bejegyzésre a témában. A stressz és a stresszkezelés szerves része az életemnek. Szerintem a stressz olyan mint az alkohol, kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg.
Azért merem azt állítani, hogy stresszre igenis szükségünk van, mert azt látom a környezetemben, hogy az emberek nagy részének ha nincs elég baja, hát csinál magának.
Ismerek olyan embereket, akiknek igazából csak születni volt nehéz, vagy még azt sem, mégis folyton görcsölnek valamin. Például van olyan ismerősöm, aki makk egészséges, de mégis mindig mindenféle betegség előjeleit véli felfedezni magán, amit aztán bizonytalan forrásokból származó ezoterikus hókuszpókusszal orvosol, hite szerint ennek köszönhetően nem lesz beteg és ezzel így tök jól elszórakozik. Persze valószínűleg egyébként sem lett volna beteg, de ha neki ez jó, hát lelke rajta.
Erre mondták azt a régi öregek, hogy "JÓDÓGÁBA" nem tudja mit kezdjen magával. Az ilyen emberek életében egy kis szenvedés néha kifejezettel hasznos, mert amikor megtapasztalják, hogy mi az igazi fájdalom, kín, szomorúság, akkor ráeszmélnek, hogy milyen hülyék voltak eddig és megtanulják végre jól érezni magukat.
 |
| forrás |
A másik véglet, amikor tényleg kívülről ömlik ránk a sok nyomorúság, agresszió, betegség, utálatosság, energiavámpírok, stb... és ez valós problémákat okoz, testi és lelki szinten is. Úgy gondolom, hogy erre az egyetlen orvosság, ha kiiktatjuk az extrém stressz forrását. Mondjuk munkahelyet váltunk, én már borítottam asztalt és nem bántam meg.
Sokszor látom, hogy az emberek benne vannak egy vacak helyzetben és szenvednek, de amikor változtathatnának nem mernek lépni, mert a biztos rossz is megnyugtatóbb számukra mint a bizonytalanság. Erre mondják azt - és ez tényleg így van - aki nem változtat, az még nem szenved eléggé. Egy biztos... az elfojtás nem megoldás. Felesleges várni, hogy majd magától megoldódik... nem fog...
A középút szerintem az, amikor kellő mennyiségű inger ér bennünket, ami kivált különféle reakciókat, például stresszt is. Ami jó, mert ilyenkor kattan az ÜSS vagy FUSS funkció és így vagy úgy kimozdít a lagymatagságból vagy a kiszolgáltatottság érzéséből. A lagymatag kényelem a gyors és biztos leépülés melegágya, a tartós kiszolgáltatottság pedig egyenlő az öngyilkossággal. Ezt a két dolgot mindenképp kerülni kell szerintem.
Nyilván szükséges egy minimális kényelem, nyugodt otthon, pihentető alvás, stabil egzisztencia, de ha minden tökéletes lenne, akkor eltunyulnánk és elerodálódnának azok a képességeink, amikkel a sikereinket elértük. Ezért lesznek a sikeres emberek még sikeresebbek, akik pedig leeresztenek, azok eltűnnek a süllyesztőben. Én például folyamatosan képzem magam, ez is egy módja, hogy "éber" maradjak.
Határozottan úgy gondolom, hogy a folyamatos párbajok, kihívások, kisebb-nagyobb konfrontációk, nehéz feladatok edzésben tartják a szellemünket és a jellemünket is. Szóval szerintem maga a stressz önmagában nem rossz vagy üldözendő dolog. Ha túlreagáljuk a stresszes helyzeteket, na az már viszont gond lehet.
Én például hajlamos vagyok "túlpörögni" vagy "túl-stresszelni" dolgokat. A lobbanékony alkatú emberek, mély és heves érzelmeikkel sajnos hajlamosak a negatív stresszkezelési rutinokra. Ezért néha kifejezetten irigylem a "halvérű" embereket, akik tök jól elvannak a "majdcsak lesz valahogy" állapotában. Látjátok, ők aztán sosem lesznek kontroll-mániások... de erre is születni kell... :)))))
 |
| Felirat hozzáadása |
Akárhogy is vélekedünk a stresszkezelésről, a testünk jelzi ha nem jól csináljuk. Mondjuk egy reflux meglehetősen félreérthetetlen jel! :)
 |
| forrás |
Rám rengeteg feladat vár e téren. Persze vannak módszereim, de ezek egy része kifejezetten káros rám nézve... például:
- bömbölő zene az autóban
- körömfestés - blogolás
- informálódás a világ dolgairól
- édes italok (tea, kávé), rágcsák (csípős tésztabundás mogyoró, chips meg ilyenek...)
Utóbbiról tudom, hogy sok-sok bajom forrása és egészségtelen, meg káros, meg minden... értem, hogy a stressz szintem is alacsonyabb lenne, ha mondjuk kevesebb cukrot ennék, de mit tegyek, valami szenvedély nekem is kell! ;) :)
A fentiek helyett nyilván a következőkre lenne szükségem:
- több gyaloglás, sport
- kevesebb kockulás
- Nógrádi helyett Bagdi Bella ;)
- sok ásványvíz, gyümölcs stb.
Na igen, most már látjátok elméletben jó vagyok, egyenlőre mégis kitartok a "bűnös" dolgaim és a stresszeim mellett. Valószínűleg még nem szenvedek eléggé.... :))))
Remélem ti sokkal tudatosabbak és sokkal egészségesebbek vagytok!
Üdv:
Nekem a magánidő, ami kell, attól tudok töltekezni. Ha máskor nem, este. Sajnos a káros stresszt sem lehet kiiktatni, elég bekapcsolni az m1-et. A nyugodt családi légkör, alvás, stabil egzisztencia, hááát, sok embernek nem alap, sajnos. Én néha annak örülök, ha csak elvagyunk, nem történik semmi :) Minden napra jut valami izgalom így is, munka, család, iskola, óvoda, nekem ez pont elég.
VálaszTörlésEgyetemre Kolozsvárra készültek, a szüleim nem engedtek, mert van a közelben is zeneakadémia, így hát Brassóba kezdtem el. El telt 3 év és érzem, hogy nem az én városom. Stresszelek mindig, mikor kezdődik az egyetem, nem várom soha. Most kezdem az utolsó évem, és nyugodt vagyok. Megmagyaráztam a szüleimnek, hogy a mesteri képzést Kolozsváron akarom elvégezni, ez ellen nem tehetnek semmit. Most érzem, hogy egy nagy kő esett le úgymond a szívemről. Nem fáj a hátam reggel mikor felébredek, sokkal nyugodtabb lettem. Biztos, hogy nagyon nehéz lesz, de érzem, hogy nekem ott a helyem. Azért van bennem félsz, hogy majd megtalálom-e ott a helyem, kapok-e munkát, bejutok-e az egyetemre. De ez még a jövő zenéje, egyelőre pozitív vagyok. :D
VálaszTörlésBocsi a kisregényért. :)