A hét feladványa
Szilvitől az ÉNKÉP
volt. Bár a fogalmat tanulmányaimból és a hétköznapok szintjén is jól ismerem,
és simán képes lennék röpdolgozatot írni a témából, mégis azt gondoltam,
folytatom a SzóFogadó
hagyományait és a saját énképemről fogok írni nektek.
Nos, azt hiszem,
így az „F”-betű küszöbén bátran kijelenthetem, és szerintem nektek is feltűnt
már, hogy az eddig általam megfejtett fogalmak egytől-egyik rólam szóltak,
tulajdonképpen emlékmozaikokat
osztottam meg veletek, pillanatokat, érzéseket, személyes harcokat, álmokat, és
ezután sem lesz ez másként.
forrás |
Második, kései
gyerekként születtem, akinek mindenből a legszebb, legjobb járt. Volt
járósbabám, görkorcsolyám, szép ruhák és meséskönyvek…
Hullámos
Papagáj…állatkerti séta, búcsúsbizsu, Mikulás és Jézuska.
Azt gondolhatnátok,
hogy egy ilyen idilli családi környezetben folyamatos gyönyörűség lehet
felnőni.
Nem volt az.
Görcsösen szerettek, féltettek. Soha nem ütöttem meg a szocialista
gyermekeszmény példaképét, sovány voltam, beteges, folyton aggódni kellett
értem.
A széltől is óvtak, azaz mindentől, ami a külvilág normális része. Nem
csatangolhattam a falubeli gyerekkel, nem járhattam „más házára”, nem
barátkozhattam szabadon. Tíz évesen még nem volt szabad a gázt meggyújtanom a
fazék alatt, és a legnyomasztóbb emlékem a serdülőkoromból az érzés, hogy nem
vagyok jó semmire, és ez az érzés lassan hitként szőtte át az életemet.
Fiatal
felnőttként nem mertem nagyokat álmodni, célokat kitűzni, tervezgetni, mert
elhittem, hogy nem vagyok méltó, alkalmas, hogy megvalósítsam azokat.
Iszonyú nehéz
lehet gyereket nevelni. Szülni, felnőttkorig eltartani se könnyű, de értő
szívvel, okosan szeretni a legnehezebb talán. Szeretni akkor is, ha valamiben
gyenge képességű, szeretni akkor is, ha hibázik, ha visszapofázik, ha
elcsavarog, ha éjszakánként nem alszol miatta…Szeretni azért, mert a TE
gyereked.
BIZALOM és HIT.
Már erősen
őszülő hajjal tudtam nevén nevezni, hogy mi hiányzott annyi éven át, annyira,
hogy végül már nem is vettem észre. Pörgettem a mókuskereket, mint annyian
mások, és ültem a meleg sz-on, mert az olyan kényelmes, és amit hittem
magamról, az tizede volt annak, amit ma tudok rólam.
Nehéz volt a
lelkem mélyére nézni és önmagamat megtalálni ott a sötétben.
És fájt, nagyon
fájt, mert minden változás traumatikus élmény volt. Felállni, új dolgokba
belefogni, féltem az ismeretlentől, az emberektől, de leginkább attól féltem,
hogy kézen fogjam magam, és a saját szemembe nézzek.
Számít, honnan
jössz, igen, de ennél sokkal fontosabb, hogy hová tartasz….hogy van HOVÁ
tartanod, és az út irányát csak te határozhatod meg. Azért lesz az a te utad.
A manikűröm
jelkép. Az önismeret öt kis tükre kopott, antik keretben. Az üveg foncsorát
vesztette, belenézel, és a mélységet láthatod, ahogy apró mozaikokként
kavarognak az életem emlékeit jelképező darabkák.
Ébredés. Bandita ezt a szót ajánlotta figyelmembe, ami igazi "gondolatébresztő" - hogy stílusosan fogalmazzak - és egyben nehéz feladat is.
Miért nehéz? Mert nehéz az ébredés természetén lamentálni, amikor az embernek semmi olyan dolga nincs, ami ébredésre kényszerítené.
Az ünnepek alatti lusta boldogság ellene hat mindennemű elmélkedésnek. A karácsonynak már rég vége, de az én fegyelmezetlen gondolataim gyarló módon még mindíg a mákos beigli körül forognak... :)))
forrás |
Az ünnepek alatti lusta boldogság ellene hat mindennemű elmélkedésnek. A karácsonynak már rég vége, de az én fegyelmezetlen gondolataim gyarló módon még mindíg a mákos beigli körül forognak... :)))
Az ébredésnek többféle jelentése van, amik többféle élethelyzetben lehetnek aktuálisak.
Az ébredés szó leghétközapibb értelmezése a reggeli felkelés, amikor indul a nap. Én minden nap fél ötkor kelek a munkám miatt, ezért az ébredésemet leginkább ez a kép jellemzi:
Bevallom, nagy volt a kísértés egy kávé ihletettségű manikűr elkészítésére... :)
![]() |
forrás |
Az ébredés fogalma igen népszerű a spirituálisan érzékeny emberek körében is, ilyen irányba is sokan mozdulnak, rengeteg önjelölt filozófus van a neten, hangzatos és hatásvadász szövegekkel, nem akartam a soraikat gyarapítani, nem is lenne túl hiteles részemről.
Ahogy ízlelgettem az "ébredés"-t éreztem, hogy nekem volt már közöm ehhez a témához, volt már olyan időszakom, amikor nagyon erősen éltem meg, mint érzést. Már csak fel kellett idéznem és eszembe is jutott a dal, amit akkoriban gyakran hallgattam és láss csodát, épp Ébredés a címe.
Malek Andrea csodás előadását linkelem most nektek, érdemes a dalszöveget önmagában is elolvasni:
forrás |
Az ébredés az a lelkiállapot, amikor tudomásul vesszük, hogy az amit, vagy az, ahogy elképzeltünk sajnos nem megvalósítható, elengedjük és ezzel utat nyitunk a másnak, vagy "máshogyan"-nak. Az ébredés az a pillanat, ami a lemondás és újratervezés közötti tizedmásodpercben történik meg velünk.
A dal a szerelem aspektusából közelíti meg, de én nem szűkíteném így le a kört, sokkal hétköznapibb élethelyzetekre is igaz, hogy meg kell válnunk egy dédelgetett elképzelésünktől és venni kell a bátorságot egy teljesen új irányhoz.
Azzal a természetességgel ébredünk fel, mint ahogy ébredünk rá a dolgainkra. Az ébredés a szó hagyományos és átvitt értelmében is egy álom végét és az új lehetőségek kezdetét jelenti.
A manikűrben egy városka ébredésének fázisait akartam megmutatni, ahogy az éjszakából reggel lesz és az álmokat felváltja a valóság.
Továbbra is kíváncsian várjuk véleményeiteket, a manikűrökkel és a témákkal kapcsolatban is, mi pedig gondolkodunk a következő heti feladványainkon! :)
Üdv:
Bandita & Szilvi