Szófogadó - Csoda és Csend

Bár a rovat népszerűsége szerényebb, mint amit reméltünk az elindításakor, Banditával úgy döntöttünk folytatjuk a mi kis "missziónkat" és "manikűr-nyelven" fogalmakat lopunk a hétköznapokba. Ma a "CS" került sorra, Bandita a CSODA szót kapta tőlem, én pedig a CSEND szó feldolgozására vállalkoztam. 

Lássuk, mit gondolunk ezekről a fogalmakról és hogy transzformálódnak a gondolatok képekké a körmökön?

CSODA

Roppant lelkesedéssel vetettem rá magam Szilvi feladványára, mert életem eddig megélt évei alatt rengeteg rendkívüli eseménynek voltam már részese, több száz szivárványt csodáltam az eső utáni fényviszonyok során az égen, megszámlálhatatlan vörösen izzó felhőkkel díszített napnyugta és pirkadati pompa van már a hátam mögött. Aztán itt van a tél, a hópelyhek csodája, amelyek mintha egyenesen az Isten öléből hullanának alá, hogy csillagokat varázsoljanak a kabátom gallérjára, mielőtt vízcseppekké lesznek.

A CSODA fogalma elméletileg olyan jelenséget takar, amely az aktuális tudásszintünkön, tapasztalatinkon túlmutat, ezért többnyire automatikusan természetfölötti eseményekkel hozzuk ezt a fogalmat összefüggésbe, azonban a csoda jóval összetettebb ennél, hogy Shrek szavaival éljek, a csoda olyan, mint a hagyma! :D –sokrétű.

Két fontos tulajdonsága van számomra a csodáknak. Egyrészt észrevettem, hogy alapvetően igenis az emberi létezés következményeként születnek, másrészt az, hogy csodaként megélni valamilyen jelenséget mindig nézőpont kérdése. Itt van például a csillagos éjszakai égbolt látványa. Csoda, amely tőlünk függetlenül létező jelenség, ugyanakkor, ha mi, emberek nem élnénk itt a Földön, nem lenne senki, aki megbámulja, csodálva a szépségét. A csoda a mi hitünk által az, ami. Csoda a születés, de nem élem meg minden egyes élet születését csodának, csak azt, ami közvetlenül érint érzelmileg.

Két nappal ezelőtt azt gondoltam, hogy a legfőbb egyetemes CSODA az élet ténye, általában. Rögvest találtam is a Neten egy fantasztikus fotót, amelyet egy nagyszerű fotós készített motoros sárkányrepülés közben madártávlatból.

forrás

Csoda ez a kép, ez a látvány? Tőlem függetlenül létezik valahol a Földön és most katarzisom van tőle, mert egy ember lefotózta, több ezer másik ember pedig lehetővé tette, hogy lássam a gépem monitorján. Azonnal tudtam, hogy ezt nekem egy manikűrben meg kell örökítenem, és elhoznom elétek a Szófogadóba. Dry marble technikával terveztem megvalósítani, és gyorsan elkészítettem a nyers matricákat, hogy majd este felapplikálom őket, de nem így történt.

Aznap, egy órával később elütött egy autó. A maniterv otthon, elérhetetlen távolságba termett egy szempillantás alatt én pedig nem tudtam felállni az aszfaltról. Abban a pillanatban, amikor megtörtént, nagy csend vett körül, és én magatehetetlen porszemmé váltam az idő fogaskerekei között. Emberek jöttek oda, hogy segítsenek, hogy megmentsék az életemet. És én végre valahára, fájdalmak közepette, véresen ismertem fel, hogy az én legnagyobb személyes csodám, amit átélhetek az életben, az a saját, megismételhetetlen létezésem, amit akkor és ott idegen emberek jobban tiszteltek, mint én valaha is.

És az általam készített matricák megvártak itthon, a segítségükkel készítettem el az alábbi manikűrt, kérlek, fogadjátok szeretettel.

CSEND

A csend különös dolog, én nem igazán szeretem... mert amikor csend van én mindig hangokat hallok.... :) Na jó, ez csak vicc volt. Vagy mégsem? Figyelted már, hogy amikor igazán csend van, akkor hirtelen a legapróbb nesz is hatalmas zajként hat? Valószínűleg ezért nem tudok meditálni sem... sőt, gyakran az álmaim is hangosak. Nem, nem azért mert horkolok :)))) Nincs szó ilyesmiről, csak általában nagyon mozgalmas dolgokat mutat nekem az agyam alvás közben, mintha ugyanúgy ébren lennék mint napközben, csak egy másik világban tölteném az időt. 

Furcsa mód, ha csendet akarok magamban, akkor zenét hallgatok. A legkedvesebb nyugizeném Ágnes: Éjszaka című dala, ami Radnóti Miklós azonos című költeményét dolgozza fel.

"Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkél az ősz és lopni lopakszik az éjben."

Az igazi csend talán az, amikor nem halljuk a gondolatainkat, amikor nem aggódunk, nem elmélkedünk, nem játszunk le képzeletbeli forgatókönyveket, "mi lett volna ha?" vagy "hogy lesz majd?" kérdésekre válaszolva, nem tanulunk, nem kutatunk, nem olvasunk, csak úgy vagyunk, bele a nagyvilágba. Talán alkotó tevékenységek közben lehet ilyet érezni a legkönnyebben.

A mai manikűr nélkülöz minden koncepciót. Csak hallgattam a dalt egymás után sokszor, folymatosan, és átengedtem magam a flow élménynek. Ez sült ki belőle:

A felhasznált lakkok:

AVON Gel Finish - Purplicious
OPI - Teal The Cows Come Home
Catrice - Heavy Metallic
Lora - fekete
Moyra Metal Effect - Bronz (No. 301)
Manhattan - Liquid Copper
Sparitual Aurum
Flormar Supershine Miracle Colors - U08

Ha akartok szépet hallani, kattintsatok a videóra, érdemes!

Mi most megmutattuk a gondolatainkat és őszintén érdekel bennünket, hogy vajon Bennetek milyen hangokat pendített meg a mi csendünk és csodánk?

Örülünk Nektek!

Bandita & Szilvi