Ma nagyon furcsa szavakat fogadtunk a SzóFogadó-ban. Bandita feladványa részemről a "CICAHARC" volt, amivel jó magasra dobtam a labdát, hisz ez egy ritkán használt szó, amit én speciel a tét nélküli gyerekes viaskodások tömör jellemzésére használok, de lássuk mit gondol erről a szóról Bandita:
Múlt
héten kaptam Szilvitől a CICAHARC C-betűs
fogalmat, amelynek láttán csak pillogtam, mint a kiszántott egér, és nem, gőzöm
sem volt, mit jelenthet, hiszen jómagam soha nem használtam ezt a kifejezést,
de még olyat se láttam, aki hallott volna arról, hogy bárki használta volna a
mindennapok során ezt a szót. :D :D :D
Első
pillanatban lehervadt a vigyor az ábrázatomról, és passzolni akartam, de ettől
a szégyentől megmentett az, hogy szófogadó
lettem vénségemre! :)
Az
ezt követő napokban megkíséreltem szövegkörnyezetbe helyezve megérteni a
cicaharc jelentését, végül egyetlen nyisszantással kettévágtam a gordiuszi
csomót és az alapoktól kezdtem, mint egy kisiskolás.
Azt
tudtam, hogy mit jelentenek a cica
és a harc fogalmak. Van hat (fő)
macskám. Közülük négy saját kezű nevelésben részesült, a legelső, cumisüvegből
elfogyasztott korty tápszer óta, tehát elmondhatom, hogy ismerem minden
mozdulatukat, viselkedésük, kommunikációjuk összes elemét, a motivációkkal
együtt.
A
cicaharc fogalmát elemezve ez a jelenet volt az, ami beugrott velük
összefüggésben:
A
fotókon az én kis csapatom látható, amint épp önfeledten játszik. Gyakorolják a
felnőtt macskalét legfontosabb harcát, a cicaharcot,
ami tulajdonképpen még játékos formája a hatalomért, területért, dominanciáért
vívott küzdelemnek. A bal fölső képen háttal áll az agresszor Zorróka, egész
testtartása erre utal. A jobb fölső fotón Zorró támadásba lendül és a további
képeken nyomon követhetjük, amint maga alá gyűri Gombikát.
A
cicaharc közben nem folyik vér, a
karmok behúzva, a fogak csak a demonstrációt szolgálják. A cicaharc legfontosabb motivációja a harc maga. A cserkészés, a
birkózás, a küzdelem öröme. Mi, emberek ugyanígy vívjuk a magunk cicaharcait.
És most a
manikűr.
Géllakkozással
kombinált normál körömlakkozást készítettem, mert furfangos, összetett látványt
szerettem volna nyújtani. Egy szép, selymes bézs lakkozás, amelynek száradó
felszínét erőszakos cicamancsok felgyűrték, és lám, otthagyták bűnjelként a
maszatos tappancslenyomataikat! :)
Nos, ami azt illeti, Bandita is belecsapott a sűrűjébe, én a "CÍMKÉZÉS" szót kaptam, ami igencsak megdolgoztatta az agytekervényeimet!
...ezért elkezdtem a gondolatokkal játszani és figyeltem melyik milyen húrt pendít meg bennem.
A címkézés=beskatulyázás gondolatmenet váltotta ki a leghevesebb érzelmi reakciókat belőlem, de negatívakat. Az oktatási rendszerünkből szinte kiirthatatlan jelenség sok keserűséget okozott nekem gyerekként és szülőként is. Ha a címke pozitív, mondjuk "jó képességű gyerek" akkor nyert ügye van a gyereknek és a szülőnek is. Töredék energiával is hasítani fog mint egy versenyló, ha rosszul indított és megkapta a "problémás gyerek" címkét, akkor viszont egy életre beleragadhat a szerepébe, mert mindenből kevesebb jár neki, empátiából, figyelemből, segítségből, stb. Hiába a hangzatos elvek, a realitás sajnos ez.
Ám, ha már az iskolára gondoltam, úgy voltam vele, próbálom pozitív irányba terelni a gondolataimat, így jutottam el ahhoz a retro emlékemhez, amikor még egyrészt minden füzet egyforma volt, másrészt mindegyiket egyformán kellett becsomagolni, mert nem volt más opció, csak egy bizonyos kékeslila csomagolópapír az ÁPISZ-ból.
Ezzel kellett gondosan bekötni a füzeteket és erre jött a fehér alapon piros keretes vignetta, amire a nevünket írhattuk. Ilyet már a neten sem nagyon lehet látni. Ezt a két forrást találtam:
Később már szabad volt színes csomagoló papírba is csomagolni, egyre bővült a választék, most pedig maguk a füzetek pompáznak ezerféle színben és mintában, már bekötni se kell némelyiket, változnak az idők... de az emberek nem! :)
Ők továbbra is megfigyelik és felcímkézik egymást, vélt vagy valós hibáik vagy erényeik alapján, felnagyítják jó vagy rossz tulajdonságaikat, hogy aztán előítéletekből burkot fonjanak egymás köré. Így születnek példaképeik és megvetésük tárgyai is, ugyanabból a burokból.
Egy ideális világban az egyetlen "címke" - amit viselünk - a nevünk kellene, hogy legyen. Ezért döntöttem úgy, hogy az a bizonyos füzet és a hozzá tartozó címke lesz a fő motívumom, még akkor is, ha ehhez a leendő manikűröm komplexitását fel kell áldoznom az egyszerűség oltárán.
Remélem nem tartjátok méltatlannak ezt az egyszerűséget a bloghoz és a rovathoz, de ez az ami igazán kifejezi a címkézéssel kapcsolatos gondolataimat.
A felhasznált lakkok:
Golden Rose Matte 08
Moyra Chantal
Moyra Florence
Ezúttal is kíváncsian várjuk a manikűrökkel kapcsolatos véleményeiteket és a témába vágó tapasztalataitokat!
Üdvözlettel:
Bandita & Szilvi
Szilvi, imádom ezt a munkádat, úgy, ahogy van, megfejtéssel, manikűrrel együtt, mert mindkettőben tetten érhető sajátos gondolatmeneted, ami egyedivé, utánozhatatlanná teszi őket. A manikűrfotó fölötti két bejegyzést pedig elszorult torokkal olvastam, nagyon megérintett. Ha létezik tökéletes fogalomértelmezés a CÍMKÉZÉS-re, akkor ez még azt is felülmúlja.
VálaszTörlésNagyon tetszenek ezek a bejegyzések! :-)
VálaszTörlés