Szófogadó - GONDOSKODÁS & GESZTUS

Sziasztok, kedves SzóFogadó olvasók! Ma a G betűvel készültünk, Gondoskodás és Gesztus a mai szavaink. Lássuk mit sikerült kihozni belőlük!

Bandita: A mai bejegyzés tisztelgés Teréz Anya emléke előtt. Személyesen nem ismerhettem őt, de élete, tettei és gondolatai inspiráltak, hogy megfogalmazzam és átadjam nektek, hogy mit jelent számomra a GONDOSKODÁS.

A gondoskodás alapja a szeretet és a megismerés.

A szeret érzése az, ami megnyitja a szívemet egy másik élőlény irányába, és arra ösztönöz, hogy megismerjem, megértsem őt.

Félek az ismeretlentől, de amikor az ismeretlent beengedem az életembe, a félelem érzése megszűnik létezni, hogy átadja a helyét a tudás vágyának.

 

Gondoskodni valamiről/valakiről az én olvasatomban annyit tesz, hogy érzelmi kötődés során pontosan látom, hogy mire van szüksége, miben szenved hiányt, és azt nyújtom számára, amit kér, szavak nélkül is.

A szeretet az egyetlen vezérfonala a gondoskodásnak, ha ezt ragadom meg, nem tévedhetek. A gondoskodás több mint egy másik élőlény élettani szükségleteinek kielégítése. Amikor „gondot viselek” rá, „szívemen viselem a sorsát”, kézen fogom, és nem engedem el, amíg szüksége van rám. Egyetlen pillanatra sem szűnök meg hinni benne. Nem mondok le róla, még reménytelennek tűnő helyzetben sem. Áldozatokat hozok érte, időt szentelek rá, megosztom vele, amim van, és nem várok el cserébe viszonzást.

Végigolvasva, amit eddig leírtam, látom magamat tehetetlen porszemként sodródni az idő viharában, egy emlékezetes szituációban, és aggódni, vajon megtettem-e ÉRTE mindent, ami tőlem telt a nehéz helyzetben, és várni a válaszokra, és megérteni, hogy tényleges választ nem fogok kapni.

A manikűr

Kagylóhéjban képződött igazgyöngyöt készítettem erre a témára. Az igazgyöngy számomra a fájdalmat, a tisztaságot és az igazságot szimbolizálja, úgy gondolom, méltó a nagyszerű asszony emlékéhez.

Szilvi: Bandita múlt heti fondorlatos feladványa után a GESZTUS szót dobta be a SzóFogadóba. 

Ismét egy elgondolkodtató feladat, mert a gesztus értelmezésekor két utat is választhatunk, az egyik a nonverbális kommunikációnk szerves eleme, amikor beszéd közben különféle kézmozdulatokkal, gesztusokkal adunk nyomatékot mondanivalónknak vagy fejezzük ki a témával kapcsolatos érzéseinket, a másik pedig az a cselekedet, amikor valakivel önzetlenül jót teszünk, kedveskedünk neki valamivel, csak azért, hogy jobban érezze magát. 

Én az utóbbi utat választottam, hisz magam is szívesen teszek különféle gesztusokat a nekem szimpatikus személyeknek. Néha még a nem szimpatikusoknak is. :)))

Visszafelé viszont kissé vonakodva fogadom a dolgot, mert kerültem már olyan szituációba, hogy gesztusként értékeltem valamit és csak később jöttem rá, hogy az illető viszonzást várt volna érte. Hervasztó érzés, amikor valaki felhánytorgat egy régebbi dolgot és a körmödre olvassa, hogy ő milyen jó fej volt, te meg nem viszonoztad ... jujj. Ezért sokszor konkrétan megkérdezem már az elején, hogy ezt most hogy kell érteni?

Lehet hogy bután hangzik, de számomra tényleg nehéz megkülönböztetni a figyelmességet a szívességtől, nem tudom mikor illik viszonozni és mikor felesleges, akár sértő (!?) az meg végképp összezavar, ha az illető erősködik, hogy nem vár viszonzást, utána meg megsértődik hogy nem kapott... Miért csinálják ezt az emberek?

Szerencsére a közeli ismerőseim zöme már megtanulta, hogy jobb ha egyenesen megmondja hogy mit vár tőlem, mert nem mindig értem a porhintést. Ilyen például a férjem is, aki előre megmondja, vár-e viszont valami konkrét dolgot, pl. " ágyba hozom a reggelit, mert utána Forma 1-et nézek és azt akarom hogy ne hisztizz...", vagy valami ilyesmi. Így az évek alatt "beárazódtak" a gesztusaink.

Ifjú házasoknak és friss szerelmeseknek szörnyű lehet ezt olvasni, de esküszöm, működik ... a kölcsönösség tuti recept, legalábbis nekünk bejött.  

Persze vannak megfizethetetlen figyelmességek is az életben. Egy nap egy hideg hajnalon felkelt korán - pedig dolga végett később is kelhetett volna - hogy amíg én készülődöm a munkába, ő beindítsa és bemelegítse nekem a kocsit, hogy ne jégvakarással és fagyoskodva kelljen elindulnom az autóval... na ez felért egy szerelmi vallomással és soha nem emlegette fel. Ez egy igazi GESZTUS volt, csupa nagybetűvel. 

Mivel a körmeimen nem jégkaparót és szélvédőt láttok, biztos rájöttetek, hogy nem ez a példa inspirálta a manikűrt :))))) .... de akkor mi?

Aznap, amikor ez a manikűr készült, ágyba hozta reggel a kávét, ezzel bearanyozta az ébredésem... innen jött az alap: a szürke-nude árnyalat a fakó téli reggelt és az ébredés pőreségét szimbolizálja, az arany kávészemeket meg biztos értitek. A gyűrűsujjamra virágok kerültek, az ünnepek kedves ajándékai ezek. 

Érdekes párhuzamként fedeztem fel, hogy a mai két szavunk: "gondoskodás és gesztus"  kéz a kézben járnak, hisz legkedvesebb gesztusaink általában gondoskodó attitűdünkből fakadnak.

Ami még izgalmas számomra ebben a manikűrben, hogy az Essence lakk, ami az alapszínem, Titania kedves gesztusa folytán került hozzám, szóval téma lett a témában... emiatt dupla köszi! :)))

Mi volt a legutóbbi kedves gesztus, vagy gondoskodó mozzanat ami megmelengette a szíved?

Üdv:

Bandita & Szilvi