SzóFogadó - Kalandvágy és Küzdelem

KALANDVÁGY. Ismét egy fogalom, amelynek kifejtése során azon aggódom, hogy nem lesz senki, aki kiragadja a klaviatúrát a kezeim közül, mert bizony óriási jelentősége van számomra ennek a tömör, Magyar kifejezésnek és most, amikor írok róla, éppolyan hevesen ver a szívem, mint amikor a Szilvitől kapott levélben megpillantottam leírva.

Minden, ami ma vagyok, annak köszönhető, hogy vágyom a megszokottól eltérő módon élni, különleges élményekben részt venni, és bár félek az ismeretlentől, a középszerű élettől világéletemben irtóztam.

a kép forrása

A kalandvágy az, ami az én üzemanyagom. Emiatt nem adtam fel néhány elhibázott kapcsolat után a hitemet, hogy van valahol egy ember, akiben ott dobog az én szívem másik fele-és az évek engem igazoltak.

A kalandvágy az, ami nem engedett összetörni, átmeneti vesztesként sem, mert kíváncsi voltam, mi jöhet a mélypont után.

Kalandvágyból diplomáztam, közel a negyvenhez, és imádtam minden fősulis megmérettetést. A kalandvágy az, ami ösztönöz, hogy a mai napon túlra lássak, hogy megtapasztaljam, mi van a falakon túl, mint ahogy a blogomat is a kalandvágyszülte, nem az ésszerűség.

Az élet valóban egy nagy kaland, nagyobban soha többé nem lesz részem, és mert ebben őszintén hiszek, minden pillanatot igyekszem megélni, és várni a következőre.

A kalandvágy színe számomra a vörös. Eleme a tűz. Tüzes, parazsas manikűrt képzeltem, hogy kifejezzem a fogalommal kapcsolatos érzéseimet. A motívum tervezése közben Elena Kotliarker művei ispiráltak. Ahogyan a festőművésznő a színekkel-motívumokkal bánik, lenyűgöző, érdemes megkukkantani őt részletesebben, a fotó alatti linken.

http://fineartamerica.com/featured/the-dance-of-butterflies-elena-kotliarker.html

Küzdelem

Bandita a KÜZDELEM szót küldte nekem. Volt idő amikor a küzdelem számomra a "küzdeni valaki vagy valami ellen" megközelítésben jelentett valamit. Ez akkor tudatosult bennem, amikor egy lazább lelki beállítottságú, mondhatni kissé "flegma" kollégám barátságosan ezt mondta nekem:

"- Szilvi, az élet nem háború, nem kell mindig harcolni!"

Valószínűleg fogalma sincs azóta sem, hogy micsoda pozitív változást indított ezzel el bennem. A harc és a küzdelem szavakra mindig is szinonimaként tekintettem és most is nehezen vonatkoztatok el ettől a párhuzamtól. 

Gyakran elgondolkodom a küzdelemhez való viszonyomon és mindig arra jutok, hogy a "küzdeni valami ellen" attitűdöt le kell cserélnem a "küzdeni valamiért" -re. 

Minél többször gondolok erre, annál könnyebb "célra tartani" és legyőzni az elém gördülő akadályokat.

Egy korábbi bejegyzésemben már említést tettem az egyik kedvenc mondásomról, most is ez jutott eszembe:

"ha köveket dobálnak rád, építs belőlük lépcsőt"

Természetes, hogy utunk során akadályokba botlunk, sőt az is az, ha ezeket mások gördítik elénk. Ilyen az élet és ilyenek az emberek, erre nincs ráhatásunk. De arra van, hogy mi hogy reagálunk rájuk, mert mi döntünk a megküzdési stratégiáink ügyében. Érdemes ezt tudatosítani magunkban, mielőtt nekikeserednénk sorsunk hálátlan fordulatai láttán. Mondani persze könnyű... :)

... megvalósítani már nehezebb, de nem lehetetlen!

A manikűrt tehát a kövekből épített lépcső ihlette. A szürke alap a Golden Rose Rich Color 124 volt, két rétegben, igazán hálás kis szín. A köveket egy széles és lapos ecsettel maszatoltam a körmömre, amivel máskor a körömsáncot szoktam takarítani, a szürkeséget pedig itt-ott egy kis fűcsomó és friss tavaszi virág töri meg.

Ha van kedved hozzá, vedd számba az életed "köveit" és tervezd meg belőlük álmaid lépcsőjét! Meglátod, ez az igazi küzdelem, méghozzá a javából!!! 

Ha van kedvetek, írjátok meg mennyire tartjátok kalandvágyó vagy küzdő alkatnak magatokat! :)

Szeretettel:

Bandita és Szilvi