2016. február 29., hétfő

Manicute - Körömdíszek


A Manicute eheti témája igazán tág teret enged a képzeletnek, hisz mindenféle körömdísz megengedett. Én a körömmatricára tettem le a voksom, mert rég volt már a blogon és egyébként is kevés helyen szerepel amióta a nyomdák kisajátították maguknak az internet körmös szekcióját.

Két körmömre került egy-egy matrica, egy kifejezetten visszafogott alapszínre. Kiegészítésül még néhány pöttyöt helyeztem el minta gyanánt.



Az alapszín a Jollie France 02, ami két rétegben látható a fotókon. Nézzétek meg a többiek munkáit is!

Üdv:


2016. február 27., szombat

SzóFogadó - Lustaság és látomás


Erre a hétre a LUSTASÁG fogalmát kaptam Szilvitől. Ezúttal úgy véltem, nyugodtan eltekinthetek a fogalomkifejtés fázisától, hiszen közismert, napi használatban lévő kifejezésről beszélünk. Ehelyett inkább azonnal megpróbáltam azon gondolkodni, vajon mi az, amivel leginkább ábrázolhatnám édesanyám szerint rám olyannyira jellemző viselkedésmódot, és eszembe is jutott gyorsan, hogy a „lusta disznó” szóösszetétel az, amelyet legtöbbször használt velem kapcsolatban! :D

Malacos manikűrök után kutakodva a neten találtam ezt a süteményfotót, és beleszerettem, mert a csokoládémasszában dagonyázó malackák látványa az első pillanatban ihletett állapotba juttatott.



Érdemes megfigyelni a kucukák pózait, az emberi mozdulatokat, és a három fölfelé álló rózsaszín popót! :D :D

A malacokat nézegetve elhatároztam, hogy csokoládémasszát fogok festeni a körmeimre, és a lehető leglustább marble-módszeremmel finom csipkével szegélyezem.
A munka gyors volt és egyszerű, néhány megszokott, márványozó mozdulat a nedves lakk felületében, és néhány pöttyöcske. Ennél lustább már csak akkor lett volna a mani, ha semmit nem kentem volna az alapra.





Imádtam a kész művet, de gondoltam, a móka kedvéért az ihletadó malackák közül felpingálok néhány igen szerény példányt, csak úgy lustán, elnagyoltan, semmi árnyékolás, aprólékos kidolgozottság.



Számotokra mi jeleníti meg leginkább a lustaság fogalmát?


Látomás


Bandita erre a hétre a látomás szó manikűrbe építését bízta rám. A látomás - ha jól tudom - az, amikor éber állapotban vagyunk, mégis olyan dolgokat látunk, mintha álmodnánk. Nekem még sosem volt látomásom. Valószínűleg túlságosan földhözragadt vagyok az ilyesmihez... :)

A látomásról irodalmi és egyéb művészi élmények jutnak eszembe, Toulouse Lautrec és Van Gogh, festményei valamint Voltaire Candide-ja. 

Ezek - ha jól tudom - látomásokkal tarkított ihletettség által láttak napvilágot, amihez köze volt egy elhíresült zöld italnak, az Absinthe-nak, vagy más néven a "Zöld Tündér"-nek. Sok érdekesség olvasható róla a neten, például itt, itt és itt.



A manikűr a fentieknek megfelelően a zöld szín köré épült. Fekete alapra szivaccsal vittem fel három eltérő tónusú és finisű lakkot, a metálos hatású kékes-zöld Catrice Skies Force-ot a körömágyhoz, a holohatású hideg zöld Colour Alike 570-et középre és a tavasziasan üde melegebb árnyalatú csillogó Moyra Johanne került a szabadszélre.

forrás

Erre az alapra az MdU Lemon Tree lakkjával nyomdáztam.

A gyűrűsujjamon a Moyra Moments lemezről választottam mintát, egy női arc, lehunyt szemmel, arcába omló hajjal, általa akartam megjeleníteni a mámoros zöld tündért.

A többi ujjon a Moyra Maharaja egyik keleties hatású mintáját alkalmaztam, a cél valamiféle zilált-fülledt-édes-keserű hangulat átadása volt.

Aki anélkül akarja megérteni ezt a látomásokkal átitatott módosult tudatállapotot, hogy abszintot vagy valami más ártalmas szert venne magához, olvassa el ezt a könyvet, nekem nagyon tetszett. S végül jöhetnek a képek a manikűrről, remélem visszaadják valamelyest a látomás hangulatát.





Volt már látomásotok? :)


Szeretettel:

Bandita és Szilvi

2016. február 25., csütörtök

Lakkozz! Fotózz! Posztolj! - Ásványok


A mai forduló szerencsés számomra, mert az ásványok a téma, ami nagyon hálás feladat, ha az embernek nincs ideje komolyabb festésre, hisz itt nemcsak megengedett, de még előnyös is a "maszatolás".

A blogon volt már két ásványos manikűr is, a rózsakvarc és a lapis lazuli, most pedig az unakit ihletett meg. Mutatom is:



A manikűr alapja a Moyra No. 25 volt, erre ütögettem fel szivaccsal az alábbi lakkokat: Moyra - Johanne, Golden Rose Matte Satin 208, Moyra Peach Collection 653 Halehaven és Lovely Gloss Like Gel Nr. 145. a kisujjamon és a gyűrűsujjamon matt a többin félmatt (franken) fedőlakkal zártam hogy természetesebb fényhatást érjek el. Kiváncsi vagyok mennyire nyeri el a tetszéseteket ez a kő (röm) :))))





Nézzétek meg a többiek munkáit is!


Üdv:




2016. február 18., csütörtök

SzóFogadó - Kalandvágy és Küzdelem



KALANDVÁGY. Ismét egy fogalom, amelynek kifejtése során azon aggódom, hogy nem lesz senki, aki kiragadja a klaviatúrát a kezeim közül, mert bizony óriási jelentősége van számomra ennek a tömör, Magyar kifejezésnek és most, amikor írok róla, éppolyan hevesen ver a szívem, mint amikor a Szilvitől kapott levélben megpillantottam leírva.

Minden, ami ma vagyok, annak köszönhető, hogy vágyom a megszokottól eltérő módon élni, különleges élményekben részt venni, és bár félek az ismeretlentől, a középszerű élettől világéletemben irtóztam.

a kép forrása

kalandvágy az, ami az én üzemanyagom. Emiatt nem adtam fel néhány elhibázott kapcsolat után a hitemet, hogy van valahol egy ember, akiben ott dobog az én szívem másik fele-és az évek engem igazoltak.

kalandvágy az, ami nem engedett összetörni, átmeneti vesztesként sem, mert kíváncsi voltam, mi jöhet a mélypont után.

Kalandvágyból diplomáztam, közel a negyvenhez, és imádtam minden fősulis megmérettetést. A kalandvágy az, ami ösztönöz, hogy a mai napon túlra lássak, hogy megtapasztaljam, mi van a falakon túl, mint ahogy a blogomat is a kalandvágyszülte, nem az ésszerűség.


Az élet valóban egy nagy kaland, nagyobban soha többé nem lesz részem, és mert ebben őszintén hiszek, minden pillanatot igyekszem megélni, és várni a következőre.

kalandvágy színe számomra a vörös. Eleme a tűz. Tüzes, parazsas manikűrt képzeltem, hogy kifejezzem a fogalommal kapcsolatos érzéseimet. A motívum tervezése közben Elena Kotliarker művei ispiráltak. Ahogyan a festőművésznő a színekkel-motívumokkal bánik, lenyűgöző, érdemes megkukkantani őt részletesebben, a fotó alatti linken.



Küzdelem



Bandita a KÜZDELEM szót küldte nekem. Volt idő amikor a küzdelem számomra a "küzdeni valaki vagy valami ellen" megközelítésben jelentett valamit. Ez akkor tudatosult bennem, amikor egy lazább lelki beállítottságú, mondhatni kissé "flegma" kollégám barátságosan ezt mondta nekem:

"- Szilvi, az élet nem háború, nem kell mindig harcolni!"

Valószínűleg fogalma sincs azóta sem, hogy micsoda pozitív változást indított ezzel el bennem. A harc és a küzdelem szavakra mindig is szinonimaként tekintettem és most is nehezen vonatkoztatok el ettől a párhuzamtól. 

Gyakran elgondolkodom a küzdelemhez való viszonyomon és mindig arra jutok, hogy a "küzdeni valami ellen" attitűdöt le kell cserélnem a "küzdeni valamiért" -re. 

Minél többször gondolok erre, annál könnyebb "célra tartani" és legyőzni az elém gördülő akadályokat.

Egy korábbi bejegyzésemben már említést tettem az egyik kedvenc mondásomról, most is ez jutott eszembe:

"ha köveket dobálnak rád, építs belőlük lépcsőt"



Természetes, hogy utunk során akadályokba botlunk, sőt az is az, ha ezeket mások gördítik elénk. Ilyen az élet és ilyenek az emberek, erre nincs ráhatásunk. De arra van, hogy mi hogy reagálunk rájuk, mert mi döntünk a megküzdési stratégiáink ügyében. Érdemes ezt tudatosítani magunkban, mielőtt nekikeserednénk sorsunk hálátlan fordulatai láttán. Mondani persze könnyű... :)

... megvalósítani már nehezebb, de nem lehetetlen!

A manikűrt tehát a kövekből épített lépcső ihlette. A szürke alap a Golden Rose Rich Color 124 volt, két rétegben, igazán hálás kis szín. A köveket egy széles és lapos ecsettel maszatoltam a körmömre, amivel máskor a körömsáncot szoktam takarítani, a szürkeséget pedig itt-ott egy kis fűcsomó és friss tavaszi virág töri meg.


Ha van kedved hozzá, vedd számba az életed "köveit" és tervezd meg belőlük álmaid lépcsőjét! Meglátod, ez az igazi küzdelem, méghozzá a javából!!! 


Ha van kedvetek, írjátok meg mennyire tartjátok kalandvágyó vagy küzdő alkatnak magatokat! :)

Szeretettel:

Bandita és Szilvi

2016. február 15., hétfő

Manicute - Pingvinek


A Manicute eheti témái a pingvinek. Amikor elterveztük, még nem tudtunk a szomorú hírről ami aktualitássá emelte ezeket a szépséges madarakat. Idő hiányában csak ezt az egyszerű manit tudtam készíteni, ez afféle "becsület-manikűr" a részemről, nem akartam cserbenhagyni a csoportot.



A kék lakk az Essence Show Your Feet 30 Oceana, a fekete egy Lora, amivel máskor nyomdázni szoktam, a fehér egy BPS nyomdalakk, amivel viszont nem szoktam nyomdázni - mert nem vált be - a narancs pedig a Lovely Nr. 145.

Nézzétek meg a többiek munkáit is!

Üdv:


2016. február 13., szombat

SzóFogadó - JÓSLAT és JÁTSZMA


Sziasztok! 

Kicsit késve, de hozom a SzóFogadó eheti részét, ezúttal a J betűs szavak közül válogattunk, Bandita a JÓSLAT gondolatával játszott el, nekem pedig a JÁTSZMA jutott. 

Bandita:

Szilvitől a JÓSLAT fogalmát kaptam, és szokásomtól eltérően azonnal nekiültem megfogalmazni az ezzel kapcsolatos gondolataimat úgy, hogy a manikűrről még halvány elképzelésem sem volt. Régóta érett már bennem ez a bejegyzés, bízom benne, hogy miután felállok a klaviatúra mellől, és elkezdek festeni, a munkában majd megtalálom azt a békét, és megbocsájtást, amit Ősz óta keresek, hasztalanul.

Hiszek abban, hogy képesek vagyunk jövőben bekövetkező eseményeket előre látni, életünk meghatározó, érzelmekkel átitatott pillanataiban különösen, mert azokban a különleges pillanatokban ajtók tárulhatnak fel előttünk és beléphetünk rajta. Mindig attól féltem, hogy amikor részese leszek egy ilyen jelentőségteljes epizódnak, és megadatik számomra, hogy LÁSSAK, majd csak bámulok kifelé a fejemből, gyanútlanul, és nem fogom felismerni, mi az, amit látok, így aztán csupán falevélként sodródva az időben, végül elkerülhetetlenül beteljesedik a velem kapcsolatos jóslat.
Nem tudom, létezik-e olyan erő, amellyel szembeszállhatunk a végzetünkkel, illetve van-e előre megírt terve az életünknek, amit újraírhatnánk.

forrás
Jól emlékszem arra a napra. Bevésődött. A tenyeremben érzem a kertkapu kilincsét, és a klumpám talpa alatt a füves talaj puhaságát, a bőrömön a nap melegét, és ahogy a nyakamban lógó fényképezőgép a mellkasomhoz ütődik.
Nagyon-nagyon boldog voltam azon a napon, és közben nem vettem észre, hogy életem egyik legnagyobb hibáját követem el éppen. Talán, ha nem vagyok akkor annyira önfeledten, szertelenül vidám, megsejthettem volna, hová vezet az az ártatlan cselekménysorozat.
És most nincs kitől bocsánatot kérni, és nincs mit jóvátenni.
Csak pár suta fotó, egy bizalommal telt tekintetről.
Gyakran odaképzelem magam abba a régmúlt pillanatba, amelyben megfogtam a kertkapu kilincsét. Mint amikor kavicsot dobsz a tóba, és az apró hullámokat ver a víz felszínén.

Ha előre láthatnám tetteim következményét, másképpen döntenék?
Tegyük fel, valaki közölné velem, hogy van három évem, mielőtt meghalok. Mit csinálnék másként ma, holnap, holnapután?
Mi lenne az első lépésem?
Maradnék-e a mókuskerékben, vagy elkezdenék végre élni, ahogy mindig is szerettem volna?
Hm.
Rájöttem, hogy azért hajtok a mókuskerékben, mert azt hiszem, hogy végtelen sok időm van szerencsétlenkedni, az álmokat meg ráérek megvalósítani! :D
…És akkor megszületett a fejemben a manikűr…
  
A körmökön az Sors Könyvének öt oldala látható, rajtuk a halvány betűkkel megírt jövő. A virágzó cseresznyefák az előtérben az újjászületést, a jelen szépségét képviselik. 



Szilvi

Bandita a JÁTSZMA szót küldte nekem ezen a héten. Kettős érzéseket ébreszt bennem a játszma szó. Mint a legtöbb magyar szónak, ennek is sokféle jelentése van, amik jellemzően kapcsolatban is állnak egymással és mögöttes tartalmaik megismerése tapasztalati úton lehetséges, így gyakran időigényes és fájdalmas folyamat amíg "összeáll a kép".

 
Kép forrása
A játszma szóra rákeresve jutottam el egy érdekes blogbejegyzéshez, ami az emberi játszmákat taglalja igen részletesen, akit érdekel átkattinthat és elolvashatja itt, de ez is egy jó cikk. 

Az első gondolatom tehát a játszma szó hallatán az emberek közötti játszmák voltak, a második pedig a játék, amin belül a játszma egy konkrét epizód. Ez általában minden játékra igaz, de én most a kártyajátékokra gondoltam.

Előrebocsátom, hogy gyűlölöm a kártyajátékokat, nem is játszom egyáltalán. Pedig lehet, hogy jobban járnék, ha félretenném az ellenérzéseimet, mert hasznos tudáshoz juthatnék játék közben. Talán még a "pókerarc"-ot is elsajátíthatnám, ami néha nagyon jól jönne.

Hogy mit nem szeretek a játszmákban, azt úgy a legkönnyebb megérteni, ha visszaolvassátok a SzóFogadó "FONDORLAT" című bejegyzését.

A játékban én mindenáron nyerni akarok, rosszul viselem a vereséget, de a győzelem sem okoz igazi örömet, hisz ha játszom olyannal játszom akit szeretek és a szeretteimet nem akarom legyőzni. 

Kiskoromban mindig mondták, hogy ne vegyem annyira komolyan hisz "ez csak játék", de nekem soha semmi nem volt "csak játék" és ezt felnőtt koromra sem sikerült "kinőni" én igenis komolyan veszem a dolgokat.



A játékban számomra egy dolog fontos, hogy felismerjem azt, hogy játszanak velem, vagy velem játszanak? Írásban ez sután "hangzik", mert nem segíti a megértést a nyomaték ami beszédnél adott, ezért egy példát írok, s ha már a kártyánál tartunk akkor kártyás példát. Nem mindegy hogy kártyázom valakivel, vagy valakik kártyáznak és én egy lap vagyok egyikük kezében... és ha lap vagyok, akkor ADU-e vagy FEKETE PÉTER?



Ha felismerem a tényt, hogy a játszmában nem játékos vagyok, hanem lap, akkor hajlamos vagyok asztalt borítani. Kiskoromban is mindig röpült a malom - babostól-kukoricástól (ezek voltak a bábuk) - amikor a játékostársam "csiki-csukizni" akart velem.



képek forrása


Vannak emberek akik trükközésre születtek és vannak akik nyílt lapokkal játszanak. Nem vagyok már mai csirke, nyilván megtanultam egy-két trükköt, de akkor vagyok a komfortzónámban, ha nyílt lapokkal játszhatok és most fel is fedtem a kártyáimat. :) 

A manikűrben a magyar kártya színeit hoztam el nektek, piros, zöld, tök és makk virít a körmeimen.



Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben, hogy hisztek -e a jóslatokban és/vagy hogy Ti milyen játékosok vagytok?


Szeretettel:

Bandita & Szilvi







2016. február 11., csütörtök

Lakkozz! Fotózz! Posztolj! - Virágok


Az utóbbi napokban eléggé eltávolodtam a blogtól és ezzel együtt az egész blogvilágtól is, de a vállalásaimnak LFP és Szófogadó azért igyekszem eleget tenni, bár utóbbi ezen a héten késve jelenik meg, lehet, hogy csak hétvégén. Nagy változást készülök végrehajtani az életemben és ez most sok energiát von el tőlem érzelmileg. Valójában nincs semmi baj, csak néha kicsit felforgatom az állóvizet... :)


Ez a furcsa "keveredettség" és a változás lehetősége felett érzett izgalom és öröm vegyült bele a mai lakkozásba. A virágok ismét rózsák, a technika ismét freehand, nedves lakkba "ecsetszőrbe szándékosan beleszáradni hagyott lakk által kikeményített" spéci SK díszítőecsettel karcolt minta, - ha ezt kiolvastad, jár a pirospont - csak kicsit más elrendezésben és tavasziasabb színösszeállításban, mint a múltkori kék verziónál.


A felhasznált lakkok:

Golden Rose Wow! 08
Rimmel 310 Double Decker Red
MdU - 52 Lemon tree



Nem tudom mikor rázódom vissza a szokásos formámba, de remélem azért velem maradtok addig is!

Üdv:


2016. február 4., csütörtök

SzóFogadó - Illem és Irónia



Sziasztok! Banditával elérkeztünk az I betűhöz, én az ILLEM szót küldtem neki, nekem pedig az IRÓNIA fogalmával kellett kezdenem valamit. Kezdjük is, először Bandita posztja következik:

A hét feladványa számomra Szilvitől az ILLEM fogalma volt. Sokáig gondolkodtam azon, vajon hogyan közelítsem meg ezt a rendkívül összetett és komplikált témát, végül úgy döntöttem, hogy ez alkalommal törekedni fogok az egyszerű megfogalmazásra és viselkedéskultúránk ezer írott és íratlan szabálya közül végül azt fogom kiemelni, amelyet mindig, minden körülmények között kötelezőnek érzek magamra nézve.

Az illemszabályokról általában

Meghatározzák viselkedésünket, magatartásunkat, öltözködésünket a társadalmi kapcsolatainkban. A szabályok kultúránként óriási különbségeket mutatnak, akár egy adott országon belül is, ami bizony komoly konfliktushelyzeteket teremthet. A viselkedéskultúra véleményem szerint egyidős az emberiséggel, és velünk együtt fejlődik, olykor pedig hanyatlik.


forrás
Szövevényes útvesztő ez, amelynek ösvényein gyakran hibázok, és bevallom, olykor szándékosan hágok át íratlan szabályokat, olykor lustaságból, néha pedig türelmetlenségemből kifolyólag.

Egyetlen vezérfonal az, ami engem segít a helyes úton járni, mégpedig a másik ember iránt érzett tisztelet.
Tisztelem a másik személy jelenlétét, idejét, életét, vagyonát. Minél inkább ezt tartom szem előtt, annál kevesebbet hibázom.

A legkedvesebb illemszabály az én életemben a pontosság szabálya. Vallom, hogy mindenkinek van saját időbeosztása, amely felett rendelkezik, és nekem nincs jogom ahhoz, hogy a másik ember idejével szabadon garázdálkodjak, hacsak fel nem kér erre a feladatra! :D
Ezért aztán minden zavaró körülményt kizárva a legmesszebbmenőkig igyekszem pontos lenni. Ha valami ebben mégis megakadályoz, határozottan rosszul érzem tőle magam és erős lelkifurdalást érzek.

A manikűrömet ez az illemszabály ihlette. Már az első pillanatban tudtam, hogy órát fogok festeni, mert a pontosságról ez az első dolog, amely automatikusan eszembe jut, ráadásul imádok karórát viselni és ez az első alkalom, hogy ez a kedvenc tárgy a körmeimet ékesíti! :)





IRÓNIA 


Az irónia szerintem az, amikor szándékosan rosszul fogalmazunk meg egy dolgot, érzést, véleményt, de közben úgy hangsúlyozunk és gesztikulálunk, hogy mindenki pontosan érteni fogja az eredeti közlendőnket. Én is gyakran fogalmazok ironikus stílusban főleg beszéd közben, de néha itt az írásaimban is előfordul egy kis bújtatott él. Az irónián belül engem leginkább az önirónia jellemez. Inkább én kritizáljam magam, mert ha más csinálja azt minimum orrba vágom! :D

Kamaszkoromban fedeztem fel az irónia szórakoztató oldalát és felnőttkoromban jöttem rá a pontos szerepére. 

Az első alkalom, hogy nevén nevezve találkoztam a fogalommal egy irodalmi élmény volt. Középiskolás koromban került a kezembe Örkény István Egypercesek kötete, ami teljesen elbűvölt. Igaz, ezekben az írásokban a groteszk is belekeveredik az iróniába.

A manikűrt a kedvenc egypercesem ihlette, az "Egy rizsszem panaszai"

Sorsdöntő olvasmány volt ez a 16 éves Szilvinek, aki addig úgy gondolta, feltétlenül különlegesnek kell lennie ahhoz, hogy beazonosítható legyen. Az egyperces hatására azonban rájöttem, csak az akar különlegesnek látszani, aki átlagosnak érzi magát, és az mer átlagos lenni, aki tudja magáról, hogy különleges. 

Ennél pontosabban nem tudom körülírni az élményt, aki még nem olvasta, érdemes egy próbát tennie vele, a linkre kattintva megnyílik a rövidke novella. :)



Nem tudom mennyire jön át a képeken, de a rizsszemek félig kidudorodnak a köröm felületéből, amit peel-off alaplakkal értem el, nagyon igyekeztem igazi irodalmi hőshöz méltóan ábrázolni Rizs-t, aki annyira átlagos, hogy már különleges. 

A mai forduló szavainak érdekes együttállása, hogy sokszor pont valamely illemszabálynak való megfelelés érdekében nem fogalmazunk meg konkrét kritikát, hanem iróniába burkolva finoman szőjük bele mondandónkba. Illetve időnként ironikus ahogy bizonyos illemszabályokhoz görcsösen ragaszkodunk, míg ezzel egy időben másokat teljesen figyelmen kívül hagyunk. 

Ti hogy álltok az illemmel és az iróniával?

Üdv:

Bandita és Szilvi