SzóFogadó - ÉNKÉP és ÉBREDÉS

A hét feladványa Szilvitől az ÉNKÉP volt. Bár a fogalmat tanulmányaimból és a hétköznapok szintjén is jól ismerem, és simán képes lennék röpdolgozatot írni a témából, mégis azt gondoltam, folytatom a SzóFogadó hagyományait és a saját énképemről fogok írni nektek.

Nos, azt hiszem, így az „F”-betű küszöbén bátran kijelenthetem, és szerintem nektek is feltűnt már, hogy az eddig általam megfejtett fogalmak egytől-egyik rólam szóltak, tulajdonképpen emlékmozaikokat osztottam meg veletek, pillanatokat, érzéseket, személyes harcokat, álmokat, és ezután sem lesz ez másként.

forrás

Második, kései gyerekként születtem, akinek mindenből a legszebb, legjobb járt. Volt járósbabám, görkorcsolyám, szép ruhák és meséskönyvek…

Hullámos Papagáj…állatkerti séta, búcsúsbizsu, Mikulás és Jézuska. 

Azt gondolhatnátok, hogy egy ilyen idilli családi környezetben folyamatos gyönyörűség lehet felnőni.  

Nem volt az. Görcsösen szerettek, féltettek. Soha nem ütöttem meg a szocialista gyermekeszmény példaképét, sovány voltam, beteges, folyton aggódni kellett értem. 

A széltől is óvtak, azaz mindentől, ami a külvilág normális része. Nem csatangolhattam a falubeli gyerekkel, nem járhattam „más házára”, nem barátkozhattam szabadon. Tíz évesen még nem volt szabad a gázt meggyújtanom a fazék alatt, és a legnyomasztóbb emlékem a serdülőkoromból az érzés, hogy nem vagyok jó semmire, és ez az érzés lassan hitként szőtte át az életemet.

Fiatal felnőttként nem mertem nagyokat álmodni, célokat kitűzni, tervezgetni, mert elhittem, hogy nem vagyok méltó, alkalmas, hogy megvalósítsam azokat.

Iszonyú nehéz lehet gyereket nevelni. Szülni, felnőttkorig eltartani se könnyű, de értő szívvel, okosan szeretni a legnehezebb talán. Szeretni akkor is, ha valamiben gyenge képességű, szeretni akkor is, ha hibázik, ha visszapofázik, ha elcsavarog, ha éjszakánként nem alszol miatta…Szeretni azért, mert a TE gyereked. 

BIZALOM és HIT.

Már erősen őszülő hajjal tudtam nevén nevezni, hogy mi hiányzott annyi éven át, annyira, hogy végül már nem is vettem észre. Pörgettem a mókuskereket, mint annyian mások, és ültem a meleg sz-on, mert az olyan kényelmes, és amit hittem magamról, az tizede volt annak, amit ma tudok rólam.

Nehéz volt a lelkem mélyére nézni és önmagamat megtalálni ott a sötétben.

És fájt, nagyon fájt, mert minden változás traumatikus élmény volt. Felállni, új dolgokba belefogni, féltem az ismeretlentől, az emberektől, de leginkább attól féltem, hogy kézen fogjam magam, és a saját szemembe nézzek.

Számít, honnan jössz, igen, de ennél sokkal fontosabb, hogy hová tartasz….hogy van HOVÁ tartanod, és az út irányát csak te határozhatod meg. Azért lesz az a te utad. 

A manikűröm jelkép. Az önismeret öt kis tükre kopott, antik keretben. Az üveg foncsorát vesztette, belenézel, és a mélységet láthatod, ahogy apró mozaikokként kavarognak az életem emlékeit jelképező darabkák.

Ébredés

Ébredés. Bandita ezt a szót ajánlotta figyelmembe, ami igazi "gondolatébresztő" - hogy stílusosan fogalmazzak - és egyben nehéz feladat is.

forrás

Miért nehéz? Mert nehéz az ébredés természetén lamentálni, amikor az embernek semmi olyan dolga nincs, ami ébredésre kényszerítené.

Az ünnepek alatti lusta boldogság ellene hat mindennemű elmélkedésnek. A karácsonynak már rég vége, de az én fegyelmezetlen gondolataim gyarló módon még mindíg a mákos beigli körül forognak... :)))

Az ébredésnek többféle jelentése van, amik többféle élethelyzetben lehetnek aktuálisak.

Az ébredés szó leghétközapibb értelmezése a reggeli felkelés, amikor indul a nap. Én minden nap fél ötkor kelek a munkám miatt, ezért az ébredésemet leginkább ez a kép jellemzi:

Bevallom, nagy volt a kísértés egy kávé ihletettségű manikűr elkészítésére... :)

forrás

Aztán, ahogy az lenni szokott, tovább száguldottak a gondolataim és a természet ébredése volt a következő kép ami eszembe jutott, a magból frissen kikelő növényke. Ezt könnyű lett volna megfesteni és talán egyszer meg is fogom... de most túl kézenfekvőnek éreztem.

Az ébredés fogalma igen népszerű a spirituálisan érzékeny emberek körében is, ilyen irányba is sokan mozdulnak, rengeteg önjelölt filozófus van a neten, hangzatos és hatásvadász szövegekkel, nem akartam a soraikat gyarapítani, nem is lenne túl hiteles részemről.


Ahogy ízlelgettem az "ébredés"-t éreztem, hogy nekem volt már közöm ehhez a témához, volt már olyan időszakom, amikor nagyon erősen éltem meg, mint érzést. Már csak fel kellett idéznem és eszembe is jutott a dal, amit akkoriban gyakran hallgattam és láss csodát, épp Ébredés a címe.

Malek Andrea csodás előadását linkelem most nektek, érdemes a dalszöveget önmagában is elolvasni:

http://zenedalslagerekkorhatarnelkul.network.hu/video/malek_andrea/malek_andrea__ebredes

forrás

Az ébredés az a lelkiállapot, amikor tudomásul vesszük, hogy az amit, vagy az, ahogy elképzeltünk sajnos nem megvalósítható, elengedjük és ezzel utat nyitunk a másnak, vagy "máshogyan"-nak. Az ébredés az a pillanat, ami a lemondás és újratervezés közötti tizedmásodpercben történik meg velünk. 

A dal a szerelem aspektusából közelíti meg, de én nem szűkíteném így le a kört, sokkal hétköznapibb élethelyzetekre is igaz, hogy meg kell válnunk egy dédelgetett elképzelésünktől és venni kell a bátorságot egy teljesen új irányhoz. 

Azzal a természetességgel ébredünk fel, mint ahogy ébredünk rá a dolgainkra. Az ébredés a szó hagyományos és átvitt értelmében is egy álom végét és az új lehetőségek kezdetét jelenti. 

A manikűrben egy városka ébredésének fázisait akartam megmutatni, ahogy az éjszakából reggel lesz és az álmokat felváltja a valóság.

Továbbra is kíváncsian várjuk véleményeiteket, a manikűrökkel és a témákkal kapcsolatban is, mi pedig gondolkodunk a következő heti feladványainkon! :)

Üdv:

Bandita & Szilvi