2015. december 31., csütörtök

SzóFogadó - ÉNKÉP és ÉBREDÉS



A hét feladványa Szilvitől az ÉNKÉP volt. Bár a fogalmat tanulmányaimból és a hétköznapok szintjén is jól ismerem, és simán képes lennék röpdolgozatot írni a témából, mégis azt gondoltam, folytatom a SzóFogadó hagyományait és a saját énképemről fogok írni nektek.

Nos, azt hiszem, így az „F”-betű küszöbén bátran kijelenthetem, és szerintem nektek is feltűnt már, hogy az eddig általam megfejtett fogalmak egytől-egyik rólam szóltak, tulajdonképpen emlékmozaikokat osztottam meg veletek, pillanatokat, érzéseket, személyes harcokat, álmokat, és ezután sem lesz ez másként.

forrás
Második, kései gyerekként születtem, akinek mindenből a legszebb, legjobb járt. Volt járósbabám, görkorcsolyám, szép ruhák és meséskönyvek…
Hullámos Papagáj…állatkerti séta, búcsúsbizsu, Mikulás és Jézuska. 

Azt gondolhatnátok, hogy egy ilyen idilli családi környezetben folyamatos gyönyörűség lehet felnőni.  

Nem volt az. Görcsösen szerettek, féltettek. Soha nem ütöttem meg a szocialista gyermekeszmény példaképét, sovány voltam, beteges, folyton aggódni kellett értem. 

A széltől is óvtak, azaz mindentől, ami a külvilág normális része. Nem csatangolhattam a falubeli gyerekkel, nem járhattam „más házára”, nem barátkozhattam szabadon. Tíz évesen még nem volt szabad a gázt meggyújtanom a fazék alatt, és a legnyomasztóbb emlékem a serdülőkoromból az érzés, hogy nem vagyok jó semmire, és ez az érzés lassan hitként szőtte át az életemet.

Fiatal felnőttként nem mertem nagyokat álmodni, célokat kitűzni, tervezgetni, mert elhittem, hogy nem vagyok méltó, alkalmas, hogy megvalósítsam azokat.

Iszonyú nehéz lehet gyereket nevelni. Szülni, felnőttkorig eltartani se könnyű, de értő szívvel, okosan szeretni a legnehezebb talán. Szeretni akkor is, ha valamiben gyenge képességű, szeretni akkor is, ha hibázik, ha visszapofázik, ha elcsavarog, ha éjszakánként nem alszol miatta…Szeretni azért, mert a TE gyereked. 

BIZALOM és HIT.
Már erősen őszülő hajjal tudtam nevén nevezni, hogy mi hiányzott annyi éven át, annyira, hogy végül már nem is vettem észre. Pörgettem a mókuskereket, mint annyian mások, és ültem a meleg sz-on, mert az olyan kényelmes, és amit hittem magamról, az tizede volt annak, amit ma tudok rólam.
Nehéz volt a lelkem mélyére nézni és önmagamat megtalálni ott a sötétben.

És fájt, nagyon fájt, mert minden változás traumatikus élmény volt. Felállni, új dolgokba belefogni, féltem az ismeretlentől, az emberektől, de leginkább attól féltem, hogy kézen fogjam magam, és a saját szemembe nézzek.


Számít, honnan jössz, igen, de ennél sokkal fontosabb, hogy hová tartasz….hogy van HOVÁ tartanod, és az út irányát csak te határozhatod meg. Azért lesz az a te utad. 



A manikűröm jelkép. Az önismeret öt kis tükre kopott, antik keretben. Az üveg foncsorát vesztette, belenézel, és a mélységet láthatod, ahogy apró mozaikokként kavarognak az életem emlékeit jelképező darabkák.


Ébredés

Ébredés. Bandita ezt a szót ajánlotta figyelmembe, ami igazi "gondolatébresztő" - hogy stílusosan fogalmazzak - és egyben nehéz feladat is.

forrás
Miért nehéz? Mert nehéz az ébredés természetén lamentálni, amikor az embernek semmi olyan dolga nincs, ami ébredésre kényszerítené.

Az ünnepek alatti lusta boldogság ellene hat mindennemű elmélkedésnek. A karácsonynak már rég vége, de az én fegyelmezetlen gondolataim gyarló módon még mindíg a mákos beigli körül forognak... :)))

Az ébredésnek többféle jelentése van, amik többféle élethelyzetben lehetnek aktuálisak.

Az ébredés szó leghétközapibb értelmezése a reggeli felkelés, amikor indul a nap. Én minden nap fél ötkor kelek a munkám miatt, ezért az ébredésemet leginkább ez a kép jellemzi:

Bevallom, nagy volt a kísértés egy kávé ihletettségű manikűr elkészítésére... :)

forrás
Aztán, ahogy az lenni szokott, tovább száguldottak a gondolataim és a természet ébredése volt a következő kép ami eszembe jutott, a magból frissen kikelő növényke. Ezt könnyű lett volna megfesteni és talán egyszer meg is fogom... de most túl kézenfekvőnek éreztem.

Az ébredés fogalma igen népszerű a spirituálisan érzékeny emberek körében is, ilyen irányba is sokan mozdulnak, rengeteg önjelölt filozófus van a neten, hangzatos és hatásvadász szövegekkel, nem akartam a soraikat gyarapítani, nem is lenne túl hiteles részemről.


Ahogy ízlelgettem az "ébredés"-t éreztem, hogy nekem volt már közöm ehhez a témához, volt már olyan időszakom, amikor nagyon erősen éltem meg, mint érzést. Már csak fel kellett idéznem és eszembe is jutott a dal, amit akkoriban gyakran hallgattam és láss csodát, épp Ébredés a címe.

Malek Andrea csodás előadását linkelem most nektek, érdemes a dalszöveget önmagában is elolvasni:


forrás
Az ébredés az a lelkiállapot, amikor tudomásul vesszük, hogy az amit, vagy az, ahogy elképzeltünk sajnos nem megvalósítható, elengedjük és ezzel utat nyitunk a másnak, vagy "máshogyan"-nak. Az ébredés az a pillanat, ami a lemondás és újratervezés közötti tizedmásodpercben történik meg velünk. 

A dal a szerelem aspektusából közelíti meg, de én nem szűkíteném így le a kört, sokkal hétköznapibb élethelyzetekre is igaz, hogy meg kell válnunk egy dédelgetett elképzelésünktől és venni kell a bátorságot egy teljesen új irányhoz. 



Azzal a természetességgel ébredünk fel, mint ahogy ébredünk rá a dolgainkra. Az ébredés a szó hagyományos és átvitt értelmében is egy álom végét és az új lehetőségek kezdetét jelenti. 

A manikűrben egy városka ébredésének fázisait akartam megmutatni, ahogy az éjszakából reggel lesz és az álmokat felváltja a valóság.



Továbbra is kíváncsian várjuk véleményeiteket, a manikűrökkel és a témákkal kapcsolatban is, mi pedig gondolkodunk a következő heti feladványainkon! :)

Üdv:

Bandita & Szilvi

2015. december 23., szerda

Manikűrvadász karácsonyi forduló



Vészesen közeledik a Karácsony, az ünnepi készülődéssel szokás szerint sehogysem állok, bezzeg a határidős blogposztok szép sorban várják a publikálást ütemezés szerint már napok óta... :) 

Izabella újra megszervezte a Manikűrvadász Karácsonyi fordulóját, ahol a szokásos vadászatot megfejeljük azzal, hogy az újraalkotásnak karácsonyi hangulatot kell tükröznie. 

Én ismét Pankától vadásztam, azt hiszem ez már a harmadik alkalom. Mindig megjegyzem, hogy Panka manikűrjei sokkal finomabbak mint az én harsány tarkabarka színvilágom, de most a Karácsony jó okot szolgáltatott arra, hogy ne kelljen kibújnom a bőrömből.

Ezt a manikűrt néztem ki magamnak:






Klasszikus karácsonyi színekben alkottam újra, piros lakk és arany csillámok díszítik a körmeimet, de hogy rám lehessen ismerni még biggyesztettem egy kis bogyó mintát is a gyűrűsujjamra:







Kíváncsian várom a többiek munkáit, az alábbi linkeken te is megnézheted őket!


Üdv:






2015. december 22., kedd

Szófogadó - E - EGYENJOGÚSÁG és ERŐ


A SzóFogadóban ismét turnusváltás volt, múlt heti két igen markáns vendégünk, a dráma és dicsőség után egy újabb ütős páros érkezik, az EGYENJOGÚSÁG és az ERŐ. Szokás szerint először Bandita bejegyzését olvashatjátok.

Az EGYENJOGÚSÁG és Én.

Mivel egy olyan társadalmi rendszerben élek, ahol az egyenjogúság alapvető értékként megvalósuló fogalom, az, hogy én hogyan élem meg, illetve megélem-e egyáltalán, az alábbi szubjektív szösszenetet eredményezte tőlem.

forrás

Én már gyermekként is azt az elméletet éreztem helyénvalónak, hogy minden egyes ember egyenlőnek születik, hogy akit anya szült a világra, és velem együtt éli az életét a mi kis közös világunkban, ugyanazokkal a jogokkal, kötelességekkel kell, hogy rendelkezzen. 
                                                            

Aztán felnőttem, és azt tapasztaltam, hogy abban a társadalomban, ahol élek, az egyenjogúság csak fogalom, elmélet szintjén létezik és a gyakorlat nem mindig követi a törvényeket, pontosabban azok tényleges mondanivalóját, a mély és egyértelmű tartalmat. Mindenki egyenlő-de van, aki jobban.

Nő vagyok.
Nőként van hát véleményem az egyenjogúságról, és úgy vélem, teljesen természetes, ha ebből a nagy egyenjogúság-dobozból én elsősorban a női egyenjogúság kérdését veszem ki először, másodszor, de még harmadszor is.

Magyarországon nem kell fátylat viselnem és elfednem a testem, szabadon vállalhatok munkát, és nem kell félnem attól, hogy megcsonkítanak, elveszik az életemet, vagy adnak-vesznek, mint egy állatot, hogy nincs más feladatom az életben, mint a gyerekszülés és nevelés.
Tanulhatok, vannak jogaim, és szabadon élhetek, az életem pedig érték – és mégsem.

Két alapvető szerepet látok el a mindennapi életem során, tulajdonképpen egy fenékkel próbálok két lovat megülni.
Dolgozó emberként eleget tenni a szakmai kihívásoknak, és a munkaidő leteltével átvedleni háziasszonnyá, aki maximálisan ellátja a háztartási teendőket.
Mindkét területen küzdök hiányosságokkal. A munkahelyemen elvárás velem szemben, hogy tervezzek, tűzzek ki szakmai célokat, lelkesen, odaadóan, és a teljesítményemet pedig százalékban kifejezve megmérik, megfogalmazzák….egészségügyi munkaterületen, ahol ápolónőként szerintem nonszensz teljesítményről beszélni.



Itt nem jó, ha problémád van, ha beteg vagy, kimerült, és bűn, ha nehezen viseled a megaláztatást. Légy törekvő, építs karriert, de ezzel együtt szülj minimum három gyermeket az országodnak, akik makkegészségesen nőnek majd fel a minőségi táplálékból, amit megengedhetsz nekik a nevetséges béredből, ugyanabból a bérből, amiből elméletileg az iskoláztatásukra, színvonalas oktatásukra és a jövőjükre is félre tudsz tenni.

Ha negyvenöt éves korodig voltak kétségeid a gyermekvállalás jövőjét illetőleg, és még nem teljesítetted a testvérbarát kormányod tervét, akkor tudd, hogy nem érdemelsz több esélyt….az egyenjogúság jegyében…

Mint nő, hogyan érzem magam?
Fáradtan.
Most takarítsak, mosogassak, vagy inkább legyek kívánatos?

És mihez kezdjek az ezer gondolattal a fejemben?

A két szerepből adódó görcseimet, a bizonytalanságomat pedig át-meg átszövi a létbizonytalanság érzése, a jövőtől való meghatározhatatlan félelem. Már nem az egyenjogúságra vágyom, mindössze szabad akarok lenni. 

A manikűröm a témával kapcsolatos ambivalens érzelmeimet tükrözi. Nő vagyok, aki alakváltóként éli a szerepeit. Az, hogy ki vagyok valójában, és mire vágyom, csak azt érdekli, aki önmagamért szeret. 

Bandita sok gondolatot megfogalmazott, amiket én is osztok. Az egész bejegyzés méltóságot és erőt sugároz. Apropó! Erő... most jön az én szavam... :)

ERŐ

Amikor az erő szót ízlelgettem, az első gondolatom az volt, mi sem egyszerűbb, csak kifestem a körmöm pirosra és kész! Mi tükrözhetné jobban az erőt, mint a vörösre festett körmök? Egyszerre felségesek és félelmetesek, hisz a nőkben lévő lelkierő ősi, ösztönös és masszív. Mindegy, hogy teremt vagy pusztít az intenzitása elsöprő.

az eredeti kép lelőhelye
Igen, amikor erőről beszélünk, gondolhatunk a természeti erőkre, fizikai erőre vagy lelki erőre, számomra utóbbi a legizgalmasabb. 

Ám ez egy nail-art kihívás és nyilván nem ütné át az ingerküszöböt egy egyszínű manikűr, ezért próbáltam valami jelképet vagy szimbólumot találni, olyat, ami harmonizál az erő természetéről alkotott gondolataimmal. 

Így jutottam el ehhez a cikkhez, ami a bambuszról szól. Nem akarok plagizálni, ezért javaslom kattintsatok át és szenteljetek neki pár percet, tanulságos lesz. 




Az alapszín tehát egyértelmű volt, piros, ez nem is kíván több magyarázatot. Ehhez kellett egy másik szín amivel színpárt alkothat. Nem akartam harmonikus összhatást, hisz jellemzően akkor használjuk az erőnket, amikor valami problémát vagy nehéz feladatot kell megoldani. Ezért a komplementer színpár mellett döntöttem, ami a piros estében a zöld. 

Ez stimmel is, mert egyrészt a bambusz is zöld... :) másrészt a természet erejének jelképe is ez a szín. A mutatóujjam a kivétel, ide azért kerül az arany, mert a nagy erőkifejtéseket optimális esetben siker koronázza és az ezzel járó büszkeséget is meg akartam jeleníteni.



A bambusz üzenete címszavakban azokhoz akik erősek akarnak lenni:

- nem elég az erő, ha nem társul hozzá rugalmasság
- nem ítélj elhamarkodottan, ne becsüld alá mások erejét és a sajátodat sem
- ne hagyd el magad, ne halogass
- ha elbuksz szedd össze magad és kelj fel
- ne ragaszkodj elavult dolgokhoz, nézetekhez
- mindig előrefelé gondolkodj, keresd a fejlődési lehetőségeket
- ne parázz, csak csináld

Mindegy mit üzen a média, magad döntsd el mi a "dolgod"! De ha ugyanaz is, mint amit mondanak, akkor is tudnod kell, hogy nem azért csinálod, mert elvárják tőled, hanem mert te így akarod. 

Mitagadás, kissé formabontó bejegyzés lett mindkettőnké - főleg így karácsony előtt - amikor a "princípiumunk" szerint a konyhában lenne a helyünk, nem a gép előtt... de vannak dolgok amik mellett nem szabad szó nélkül elmenni. Bízom benne, hogy nem voltunk túl erősek, miközben az egyenjogúságunkon lamentáltunk és nem gázoltunk bele senki érzéseibe.

Jó készülődést kívánunk az ünnepekhez!
Ne feledjétek: holnap Manivadi!!!!

Ps.: Így utólag, töredelmesen bevallom, hogy az ERŐ hallatán a lézerkard is eszembe jutott a nagy Starwars hype okán... :)))  Szóval az erő legyen veletek és a komplementer színkör minden gazdagsága!


A felhasznált lakkok:

Alapszín: Rimmel Salon Pro - 323 Riviera Red
Zöld: MdU nyomdalakk - 8 Green
Arany: Moyra Metal Effekt -  No. 305

Nyomdalemez:
Bornpretty - BP18

Alaplakk: - Eveline 8in1
Fedőlakk: - Astor Already Dry

Számodra mit jelent az egyenjogúság és az erő? 
Van közük egymáshoz?


Üdv:

Bandita & Szilvi







2015. december 21., hétfő

Manicute - Téli szünet



Végre téli szünet van, ennek jobban örülök, mint a gyerekek! Lehet kuckózni, finomakat enni és magasról tenni a nagyvilág minden gondjára-bajára... :))) 

A körmeimre ezúttal kockás pléd minta került Lexa tutorial -ja alapján: http://glitterfingersss.blogspot.hu/2014/01/tutorila-flanelkockas-manikur.html

... és egy kis mézeskalács emberke, erről jut eszembe Shrek-et is meg kéne nézni egyik nap. A gyűrűsujjamra az ünnep fényét emelendő arany színt festettem, ezt egyébként is imádom.





Ezeket a lakkokat használtam:

Piros: Golden Rose Matte Satin 201
Zöld: Golden Rose Matte Satin 208
Fehér: Essence The Gel Nails - 33 Wild White Ways
Barna: Essence Multi Dimension - 55 Spot On
Arany: Avon Nailware Pro - Golden Vision

Nézzétek meg a többiek munkáit is!


Üdv:



2015. december 18., péntek

A nap bloggere voltam...


Sziasztok! Nemrég beléptem a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségébe a Facebook-on. Itt épp zajlik egy játék ami nagyon megtetszett, így én is csatlakoztam.

A játék lényege, hogy a csoporttagok szabadon kérdezhetnek az aznapra kisorsolt bloggertől, akinek az a feladata, hogy a feltett kérdéseket egy blogposztban szépen megválaszolja.

A blog több mint 2 éve fut, kialakult olvasótáborral büszkélkedhet, akiket nagy örömmel és szeretettel látok itt viszont minden alkalommal és már sokmindent tudnak rólam.

Az MBBK miatt azonban alkalmi vendégek is idetévednek hozzám, akiket egyébként nem igazán érdekel a körömlakkozás - még! - haha :))))


Kérdések és válaszok:

Nixbox:

1/ Mióta foglalkozol manikűrözéssel? 

Körülbelül három éve lakkozom a körmeimet rendszeresen. Előtte több mint 30 évig rágtam, tulajdonképpen amióta körmöm és fogam is van megvolt ez a rossz szokásom. Ma már elképzelhetetlennek tartom hogy lerágjam, nem is tudnám, mert nagyon megerősödtek, kőkemények és ellenállóak lettek.


2/ Honnan jönnek az ötletek? 

bővebb információért kattints ide

Nagyon vizuális tipus vagyok, mindig is élénk fantázia és erős asszociációs készség jellemzett, gyakoriak a szokatlan gondolat villanásaim - ezekből lesznek a spontán ötletek, ezek adják a K-öröm blog igazi egyéniségét.

Szép számmal vannak "irányított" ötletek is nálam: a blogvilág körmös-szekciójának lakói rendszeresen játszanak különféle kihívásos játékokat, amik során meghatározott időpontban, meghatározott témára építkezve készítenek manikűröket.

Ilyen például a "Manicute" csoport amiben 10-12 lány működik együtt, vagy legújabb rovatom a "Szófogadó", amit Banditával játszunk kettecskén.





MoonAngel:

1/ Milyen színű és textúrájú lakkokat viselsz legszívesebben?

Nagyon kedvelem az aranyat és a pávaszíneket (sötétkék, sötétzöld, sötétlila) a textúrák közül a fémes hatású lakkok a kedvenceim.

2/ Hány darab körömlakkod van?

300-330 db között lehet... kicsit bűntudatom van emiatt. :)
Enyhítő körülmény, hogy az alacsonyabb árfekvésű termékeket preferálom.

3/ Mi a hobbid a körmözésen, blogoláson kívül?

Mielőtt beszippantott a blog és a lakkozás, lelkes amatőr kézműves voltam. Kötni, hímezni, keresztszemest varrni, gobelinezni és varrni is tudok, de kipróbáltam a szalvétatechnikát és a gyöngyfűzést is.

Utóbbi esetében a peyote technika volt a kedvencem. Ez is egy saját tervezésű és kivitelezésű karkötő. Sajnos most épp javításra szorul, mert a gumidamil megadta magát az időnek.






4/ Hol élnél legszívesebben?

Nekem nagyon jó itt, ahol vagyok. :)

Szeretem Magyarországot, tudom, sokan elvágynak innen, de én az életem minden területén megtaláltam itt a boldogságomat és a számításomat, ezért semmiképp sem vágyom külföldre. Más éghajlatra pedig végképp nem. Esetleg Magyarországon belül költöznék frekventáltabb helyre ahol élénkebb a gazdaság, de a fővárosba nem.

Czakó Balázs fotóművész My Town: Tolna nevű virtuális galériájában láthattok néhány képet a városkáról ahol élek.

Itt élnek a szüleim is, amíg ez így van, itt vagyok a legjobb helyen!

5/ Mi a kedvenc ételed?

Imádom a hasam és sok kedvenc ételem van, de ha hirtelen kell valamit mondani, akkor mindig a krumplis tészta jut eszembe... a mamám mindig "lekapatta" a kedvemért, mert úgy szeretem igazán, ha kicsit kozmás a hagyma... ;)

Zsákbólmacska:

Mi került fel a karácsonyi kívánságlistára?

Az MBBK XMAS TAG idevágó részében írtam erről pár dolgot, igazából nem szoktam kívánságlistát készíteni, de miután szüleimtől azt a feladatot kaptam, hogy segítsek nekik megvenni az ajándékomat akkor még aznap berongyoltam a DM-be, hogy megvegyem szeretett kislányuknak ezt a Bruno Banani parfümöt:
Régi nagy kedvencem! :)

Unaloműzés Középfokon:

1/ Kerül valami lakkos DIY dísz a karácsonyfára?

Bevallom, nem. Mivel ez már a 19. közös karácsonyom a férjemmel, a 16. a fiammal és a 12. a lányommal, annyi-de annyi-de annyi dísz halmozódott fel az évek során, hogy már dísziszonyom van. :))))

2/ Ha valami miatt le kellene mondanod a lakkozásról, eladnád, elraknád, vagy elajándékoznád a lakkjaidat?

Elajándékoznám, természetesen! Szétosztogatnám őket, nekem pedig megmaradna a manikűrfotókba zárt megannyi érzés és pillanat.

Suz'n Világa:

Mikor kezdődött a lakk-szerelem?

A szerelem a blog indításával kezdődött és mostanra érett be. Egy ideje már nem lobogva ég, de még masszívan izzik. ;)

Pillanatképek:

1/ Mi a legnagyobb álmod?

A legnagyobb álmom, hogy láthassam a gyerekeimet magabiztos, önálló felnőttként, szerető családdal körülvéve, egészségesen, boldogan, lehetőleg stabil egzisztenciában kiteljesedve élni. Ez minden vágyam. A saját egóm rendben van, a gyerekkori álmaimat mind valóra váltottam már. Most szülői minőségemben álmodom én is sokunk "átlagálmát", csak ezt akarom és mindennél jobban vágyom rá.

2/ Melyik a kedvenc körömlakk márkád?

A Moyra. Remek ár-érték arányú termék, a gyártó gyakran hozakodik elő újdonságokkal és a termékei könnyen hozzáférhetőek vidéken is.

3/ Nude körömlakk vagy inkább színes?

Szííííííííííínes!!!! :))))))

Nem mondom, hogy nincsenek visszafogottabb hangulataim ezért a címkefelhő Nude címkéje is tartalmaz néhány szép manikűrt, de egyértelműen az élénk, erőteljes színek uralják a blogot,amikor festek, olyan vagyok, mint egy kisgyerek...

Ez volt a legnépszerűbb nude lakkozás a blogon: Hideg fejjel - meleg szívvel



Nailpolishhaeven:

1/ Melyik technika a kedvenced?

Nem tudom nevezhető-e technikának, de nagyon szeretek egy domináns alapszínre teljesen eltérő vagy épp ellenkezőleg, alig különböző gyenge fedésű árnyalattal vagy effektlakkal lakkozni. A látvány sokszor annyira meglepő, mintha egy teljesen új lakkot vásároltam volna. :)

Itt egy jó példa erre: Lime

2/ A képzőművészet terén mihez vonzódsz leginkább?

Egyértelműen a festészet! Nagyon szeretem a romantikus festészetet. A romantika és a realizmus közel áll hozzám és az impresszionista festők képeit is kedvelem.


Ha valamelyik kérdést te is szívesen megválaszolnád, ne habozz megosztani velünk kommentben!


Üdv:


Blogkarácsony 2015

Iluss a Fiatalosblog írója idén is megszervezte a Blogkarácsonyt, ezúton is köszöntet érte!

Az én ajándékozottam Panna volt, akit a Cherchez La Femm Blog szerzőjeként ismerhettek, jómagam pedig Judittól, a Judy Körömlakkok blog tulajdonosától kaptam ajándékot.

Judy jól ismer engem, hisz régóta olvassuk egymást és korábbi ajándékozós játékban kerültünk már össze, igaz, akkor fordított szereposztásban.

Azt tehát sejthettem az előzetes ismeretség alapján, hogy lelkiismeretes és figyelmes ajándékozókén Judy szuper csomagot állít majd össze, de a postabontás minden korábbi várakozásomat felülmúlta.

Kezdjük ott, hogy az ajándék nagyon szépen be volt csomagolva, egy képeslapot is tartalmazott pár kedves szóval, na de ami az extra... a csomag olyan gyömbéres-mézeskalácsillatot árasztott, mintha egy komplett pékséget küldött volna benne a feladója! 



A tárgyak gyors szemrevételezésekor nem jöttem rá rögtön az illat forrására, így egyre fokozódó izgalommal bontogattam az egyesével becsomagolt ajándékokat!!! Nagyon izgalmas volt, tényleg :)


Így néztek ki kibontás előtt az ajándékok. Először a sárga papírba bugyolált ajándékot bontottam fel, mert azt hittem talán valami fürdőbomba, vagy süti, vagy ilyesmi és az illatozik, mert a fűszeres karácsonyillat mindent átitatott ami a borítékban volt.


De nem találtam meg az illat forrását :) Ez a természetes összetevőkből készült mézes szappan fantasztikusnak ígérkezik, bár még nem volt szívem kibontani, olyan szép, még gyönyörködöm benne egy darabig.

Ezután jött a másik két becsomagolt tárgy, mert a télapóra azt hittem, hogy "csak" egy bábu. Találtam egy csodás Moyra körömlakkot és egy Ziaja micellás vizet. Ezeknek nagyon megörültem. A Ziaja-tól használtam már a kék flakonban lévő micellás vizet és bevált, ez is szuperül működik! A lakkot meg gondolom nem kell magyaráznom... hamarosan hozok vele posztot!

Szóval sajátos illatnyomozásom tovább folytattam kizárásos alapon, most már a hóembert tapogattam. Sejtettem, hogy a cuki mosoly hordoz magában némi huncutságot. Ez a hóember tud valamit... és IGEN!

A puha kis glitteres zsákjában két tart lapult. Én most láttam ilyet élőben először. Persze blogokon láttam a nagy Yankee Candle hipe-ot, de elképzelésem nem volt, hogy hogy tud pár illatgyertya ilyen izgalmat gerjeszteni a nők szívében. 

Most már értem!



Mindkét viasz illata meghökkentően természetközeli, semmi szintetikus hatásuk nincs - ellenben a drogériás illatgyertya termékekkel - és nemcsak hihetetlenül "életízű", de különösen intenzív is!

Mutatom a mindent átjáró isteni finom gyömbéres - mézes süti illat forrását:



A tartokat még nem volt szivem kibontani, hisz zacsin keresztül is fantasztikusak és nincs még megfelelő edényem amiben párologtatni tudnám. Most egyenlőre lefekvés előtt szaglászom őket, ez az altatóm.

Ezer hála Judy! 
Nagyon jól választottál!!!!
Köszönöm!!!!


Üdv:


2015. december 16., szerda

{V.K.P} Karácsony



Ha jól tudom kis hazai blogszféránkban Iluss honosította meg a "Blogkarácsony" fogalmát, legalábbis én nála találkoztam először ezzel a tipusú kezdeményezéssel, amit nagyon megkedveltem, idén is megtalálható a blogom oldalsávjában. 

A jó példa ragadós lett, időközben többen kedvet kaptak hasonló ihletettségű játékok megszervezéspéhez. Így volt ez a V.K.P! esetében is, itt Orbán Szilvi gondnoksága alatt jött létre ez a kezdeményezés. Én mindkettejük játékában részt veszek, ezért ma is és holnap is egy-egy karácsonyi ajándékozós bejegyzést láthattok nálam.

A korábbi évek kattintásszámai alapján bátorkodom remélni, hogy az ajándékok lajstromba vétele idén sem lesz ellenetekre :))))

Az én ajándékozottam Hanna lett a Randomshittings blog szerzője, engem pedig Niki, a Lakkjegyzet blog bloggerinája ajándékozott meg. 

Sajnos a csomagolásról készített fotóim nem sikerültek, pedig nagyon aranyos volt. A borítékon belül egy natúr papírcsomag volt, fehér papír hópehely rátétekkel, alatta pedig egy karácsonyi mintás ünnepi csomagolópapírba bugyolálva vártak rám az ajándékok.

Mutatom őket:



Aki kattint a blogomra, rögtön rájön, hogy a körömlakkal és kézkrémmel nem nagyon lehet mellélőni nálam. :) Niki az egyik kedvenc színemet választotta, a fotón kéknek látszik, de van egy kis zöldes "beütése is" ennek a színnek, a neve "Oceana". Amikor fotóztam akkor még nem ez volt rajtam, de hamarosan hozok vele manikűrt is.



A második nagy kedvencem a kézkrém volt, amit azonnal használatba vettem kibontás után, először csak kíváncsiságból, később pedig mert már nem akartam másik krémet használni. Amíg el nem fogy, addig ez lesz a képzeletbeli kézkrémdobogóm élén, mert nagyon könnyen és nyomtalanul felszívódik, sem vizes, sem zsíros érzetet/réteget nem hagy a bőrön, az állaga nem folyós, nem zselés, és nem is túl "testes" pont ideális, az illata pedig kifejezetten kellemes.

Itt van hozzá a KM link, ha mások véleményére is kíváncsiak vagytok:
http://kremmania.hu/kremek/inecto-pure-argan-hand-nail-cream

A cuki baglyos körömreszelőket a kislányom einstandolta, szerintem minden valamire való kiskamasznál normális, ha vámot szed anya beauty-tárából. :)

A kék karácsonyfadísz nagyon romantikus, tarka karácsonyfánk van, így nálam a karácsonyi dekorok színválasztását is könnyű eltalálni. :) A kis fehér csillag is nagyon aranyos és ő is biztos felkerül a karácsonyfára!

A teák közül a szilvásat ismertem csak, a másik kettő újdonság számomra, még nem próbáltam ki őket, a fürdősó is meg van még, ezeket elspájzoltam az ünnepek alatti "relax" pillanatokra.

Kedves Niki!

Ezúton is köszönöm a gondos és igényes csomagolást és persze az ajándékokat, 
nagy örömöt szereztél vele!



Üdv:


Szófogadó - Dráma és Dicsőség


Sziasztok!

Elérkeztünk a "D" betűhöz, a szavak amiket választottunk egymásnak, a DICSŐSÉG és a DRÁMA. Tartsatok velünk játékos okfejtésünkben! Először Bandita bejegyzése következik:


A DICSŐSÉG szó jutott mára nekem Szilvitől, és hálás vagyok érte. A kifejezést olvasva azonnal az emberiség által véghezvitt dicső cselekedetekre asszociáltam, mert a szó maga számomra egy olyan fogalmat takar, amelyet akkor érzünk és akkor jelentünk ki, amikor a legmagasabb tisztelet hangján méltatjuk egy-egy embertársunk befejezett művét vagy véghezvitt tettét, amely aztán dicsőségben ragyogva halhatatlan emlékűvé teszi őt.

Minden emberben él a vágy, hogy kimagasló értéket hozzon létre, de kevesen tudnak megfelelni ennek a vágynak. Dicsőséges cselekedetet véghezvinni teljes önátadást igényel, komoly, apró lépéssorozatokból felépülő haditervet, pontos célkitűzéseket. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan mit akarunk elérni, és azt az utat kell megkeresnünk, amely oda vezet. Az életünknek a kitűzött célunk ad iránytűt, és az út olykor rögösnek látszik, és a célpontot néha felhők borítják, de abban a pillanatban, hogy eldöntöttük, EZ a legfőbb célunk, nincs, aki megállíthatna minket. Mintha egy „jel” ragyogna azoknak a homlokán, akik egy cél felé tartanak szilárd elhatározással.

A dicsőség nem adatik könnyen. Számtalanszor elbukhatunk útközben, de mindannyiszor adott a felállás lehetősége. Mindig vannak kapaszkodók, társak az úton, és eszközök, amelyek segítségünkre lesznek majd. Iránytű a kézben, megingathatatlan hit a szívben, és egyszer ott állunk majd az út végén, a célnál, magunk mögött hagyva a küzdelmet.

Most, ahogy ezeket a sorokat írom, döbbenek rá, hogy önkéntelenül is magamat látom azon az úton….amint egy hegy gerincén tartok fölfelé a csúcs irányába, tudva azt, hogy ahol járok, még köd van, de odafönt, ahová tartok, mindig kék az ég.
 
Forrás
A manikűr. A Mount Everest meghódításáról szóló történetek, képek, fotók azok, amelyek számomra leginkább megközelítik a DICSŐSÉG fogalmát. A Mount Everest a Himalája hegység részeként a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a földön.
A körmeimen a hegyvonulatot szántam megjeleníteni, és ebben egy műholdfelvétel nyújtott inspirációt.

forrás


Ejha, ezek a grandiózus hegycsúcsok valóban kiváló jelképei a dicsőségnek! A hegyeket már megjártátok Banditával, gyertek, most én jövök, drámázzunk egy kicsit! ;)


DRÁMA
A dráma szót hétköznapi viszonyok között tragikus, felkavaró események kifejezésére használjuk. Egész más értelmet nyer a fogalom, ha a művészet, elsősorban az irodalom vagy a színjátszás irányából közelítjük meg. 

A wikipédia szerint: "... a dráma valamely probléma felmerülésétől a megoldásra vonatkozó döntés meghozataláig vagy a cselekvésig eltelő időt vizsgálja. "(forrás)



Amikor ezt olvastam, először nem igazán értettem... szóval a dráma az, amikor választanom kell két lehetőség között, de mindkét választás kockázatos és veszteségeket vetít előre? 

Ezek szerint, amikor azt mondom: "most akkor melyik ujjamba harapjak?" akkor dráma zajlik le bennem? ... még sosem gondoltam erre és sosem gondolkodtam el ezen. Talán azért alakult így, mert általában gyorsan döntök és gyakran ösztönösen. Fiatalabb koromban sokat tépelődtem, agyaltam, mára sok dolog leülepedett és megszoktam az önállóságot. Az önállóság alatt azt értem, hogy senki nem mondja meg mit csinálj, de nem is húz ki a slamasztikából, ha rosszul döntöttél. Szóval hiába tépelődsz, úgyis csak akkor tudod meg mi lesz, ha már cselekedtél... akkor meg minek annyit elmélkedni?



Eszembe jutott még néhány gondolatfoszlány a témáról, például a "színház az egész világ" szállóigévé lett idézet. Nos, igen... tény hogy csak magunkban bízhatunk, de többnyire van beleszólásunk, hogy milyen szereposztást vállalunk be és milyen színvonal jellemzi a játékunkat.  



A manikűr tehát a színházat ragadta meg motívumként. Az hogy épp két alapszín van, amik erősen kontrasztosak, a "színészkedés = kétszínűség" közkedvelt előítéletből eredt. Arannyal a bejegyzésindító piktogram került a körmeimre. A manikűrnek két végállása van, az öröm és a bánat. E kettő között örvénylik a döntéskényszer, az az idő amíg egymásba kapaszkodva és egymástól elrugaszkodva bolyonganak bennünk az érzések... most ez a szín játék lett a színjáték.

Te mennyire vagy "drámai" jellem?



Üdv:

Bandita & Szilvi