2016. február 13., szombat

SzóFogadó - JÓSLAT és JÁTSZMA


Sziasztok! 

Kicsit késve, de hozom a SzóFogadó eheti részét, ezúttal a J betűs szavak közül válogattunk, Bandita a JÓSLAT gondolatával játszott el, nekem pedig a JÁTSZMA jutott. 

Bandita:

Szilvitől a JÓSLAT fogalmát kaptam, és szokásomtól eltérően azonnal nekiültem megfogalmazni az ezzel kapcsolatos gondolataimat úgy, hogy a manikűrről még halvány elképzelésem sem volt. Régóta érett már bennem ez a bejegyzés, bízom benne, hogy miután felállok a klaviatúra mellől, és elkezdek festeni, a munkában majd megtalálom azt a békét, és megbocsájtást, amit Ősz óta keresek, hasztalanul.

Hiszek abban, hogy képesek vagyunk jövőben bekövetkező eseményeket előre látni, életünk meghatározó, érzelmekkel átitatott pillanataiban különösen, mert azokban a különleges pillanatokban ajtók tárulhatnak fel előttünk és beléphetünk rajta. Mindig attól féltem, hogy amikor részese leszek egy ilyen jelentőségteljes epizódnak, és megadatik számomra, hogy LÁSSAK, majd csak bámulok kifelé a fejemből, gyanútlanul, és nem fogom felismerni, mi az, amit látok, így aztán csupán falevélként sodródva az időben, végül elkerülhetetlenül beteljesedik a velem kapcsolatos jóslat.
Nem tudom, létezik-e olyan erő, amellyel szembeszállhatunk a végzetünkkel, illetve van-e előre megírt terve az életünknek, amit újraírhatnánk.

forrás
Jól emlékszem arra a napra. Bevésődött. A tenyeremben érzem a kertkapu kilincsét, és a klumpám talpa alatt a füves talaj puhaságát, a bőrömön a nap melegét, és ahogy a nyakamban lógó fényképezőgép a mellkasomhoz ütődik.
Nagyon-nagyon boldog voltam azon a napon, és közben nem vettem észre, hogy életem egyik legnagyobb hibáját követem el éppen. Talán, ha nem vagyok akkor annyira önfeledten, szertelenül vidám, megsejthettem volna, hová vezet az az ártatlan cselekménysorozat.
És most nincs kitől bocsánatot kérni, és nincs mit jóvátenni.
Csak pár suta fotó, egy bizalommal telt tekintetről.
Gyakran odaképzelem magam abba a régmúlt pillanatba, amelyben megfogtam a kertkapu kilincsét. Mint amikor kavicsot dobsz a tóba, és az apró hullámokat ver a víz felszínén.

Ha előre láthatnám tetteim következményét, másképpen döntenék?
Tegyük fel, valaki közölné velem, hogy van három évem, mielőtt meghalok. Mit csinálnék másként ma, holnap, holnapután?
Mi lenne az első lépésem?
Maradnék-e a mókuskerékben, vagy elkezdenék végre élni, ahogy mindig is szerettem volna?
Hm.
Rájöttem, hogy azért hajtok a mókuskerékben, mert azt hiszem, hogy végtelen sok időm van szerencsétlenkedni, az álmokat meg ráérek megvalósítani! :D
…És akkor megszületett a fejemben a manikűr…
  
A körmökön az Sors Könyvének öt oldala látható, rajtuk a halvány betűkkel megírt jövő. A virágzó cseresznyefák az előtérben az újjászületést, a jelen szépségét képviselik. 



Szilvi

Bandita a JÁTSZMA szót küldte nekem ezen a héten. Kettős érzéseket ébreszt bennem a játszma szó. Mint a legtöbb magyar szónak, ennek is sokféle jelentése van, amik jellemzően kapcsolatban is állnak egymással és mögöttes tartalmaik megismerése tapasztalati úton lehetséges, így gyakran időigényes és fájdalmas folyamat amíg "összeáll a kép".

 
Kép forrása
A játszma szóra rákeresve jutottam el egy érdekes blogbejegyzéshez, ami az emberi játszmákat taglalja igen részletesen, akit érdekel átkattinthat és elolvashatja itt, de ez is egy jó cikk. 

Az első gondolatom tehát a játszma szó hallatán az emberek közötti játszmák voltak, a második pedig a játék, amin belül a játszma egy konkrét epizód. Ez általában minden játékra igaz, de én most a kártyajátékokra gondoltam.

Előrebocsátom, hogy gyűlölöm a kártyajátékokat, nem is játszom egyáltalán. Pedig lehet, hogy jobban járnék, ha félretenném az ellenérzéseimet, mert hasznos tudáshoz juthatnék játék közben. Talán még a "pókerarc"-ot is elsajátíthatnám, ami néha nagyon jól jönne.

Hogy mit nem szeretek a játszmákban, azt úgy a legkönnyebb megérteni, ha visszaolvassátok a SzóFogadó "FONDORLAT" című bejegyzését.

A játékban én mindenáron nyerni akarok, rosszul viselem a vereséget, de a győzelem sem okoz igazi örömet, hisz ha játszom olyannal játszom akit szeretek és a szeretteimet nem akarom legyőzni. 

Kiskoromban mindig mondták, hogy ne vegyem annyira komolyan hisz "ez csak játék", de nekem soha semmi nem volt "csak játék" és ezt felnőtt koromra sem sikerült "kinőni" én igenis komolyan veszem a dolgokat.



A játékban számomra egy dolog fontos, hogy felismerjem azt, hogy játszanak velem, vagy velem játszanak? Írásban ez sután "hangzik", mert nem segíti a megértést a nyomaték ami beszédnél adott, ezért egy példát írok, s ha már a kártyánál tartunk akkor kártyás példát. Nem mindegy hogy kártyázom valakivel, vagy valakik kártyáznak és én egy lap vagyok egyikük kezében... és ha lap vagyok, akkor ADU-e vagy FEKETE PÉTER?



Ha felismerem a tényt, hogy a játszmában nem játékos vagyok, hanem lap, akkor hajlamos vagyok asztalt borítani. Kiskoromban is mindig röpült a malom - babostól-kukoricástól (ezek voltak a bábuk) - amikor a játékostársam "csiki-csukizni" akart velem.



képek forrása


Vannak emberek akik trükközésre születtek és vannak akik nyílt lapokkal játszanak. Nem vagyok már mai csirke, nyilván megtanultam egy-két trükköt, de akkor vagyok a komfortzónámban, ha nyílt lapokkal játszhatok és most fel is fedtem a kártyáimat. :) 

A manikűrben a magyar kártya színeit hoztam el nektek, piros, zöld, tök és makk virít a körmeimen.



Ha van kedvetek, írjátok meg kommentben, hogy hisztek -e a jóslatokban és/vagy hogy Ti milyen játékosok vagytok?


Szeretettel:

Bandita & Szilvi







10 megjegyzés:

  1. nice
    http://melodyjacob1.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Szépek a manik. Talán jól van ez így, hogy nem tudjuk előre a sorsunkat. Nem hiszek az eleve elrendeltben, szerintem változik minden mindig. Érdekes film a Sorsügynökség, arról szól, hogy belerondítottak a felek a megírt jövőbe :)

    Nekem a játszmáról a manipuláció jut eszembe, nem a sportszerű játék. Sokat játszok a gyerekekkel, még kicsik. Szüleimmel is játszottunk régen magyar kártyával, de nem vagyok nagy kártyás, el is felejtettem már a szabályokat. Tetszik a mani!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük! Én sem szeretném előre tudni mit hoz a jövő, szeretném azt hinni, hogy a sorsom alakulása leginkább a saját felelősségem :) A kártya helyett inkább a társasjátékokat preferáltam gyerekkoromban is és most is, régen a Police 07 és a Gazdálkodj Okosan volt a kedvenc társasom. Utóbbi még mindig kedvenc. A Monopoly-tól viszont mindig begurulok... :)))

      Törlés
    2. Köszönjük szépen! :)
      Bizonyos szituációkban nekem olyan jó lenne hirtelen a jövőbe látni! :)
      A filmet nem láttam, de izgalmasan hangzik a sztori.

      Törlés
  3. i like this many, very interesting look and lovely !

    VálaszTörlés
  4. Régebben nagyon szerettem kártyázni, nagy MAKAÓ-csatákat vívtunk a testvéremmel! :)

    Tetszik a kártyás manikűröd, a Magyar kártya szimbólumai mindig is elbűvöltek.

    Rám is jellemző egyébként, hogy túl komolyan veszem a dolgokat :)

    VálaszTörlés