2015. november 25., szerda

SzóFogadó - Béke és Bizalom



A SzóFogadó második szobájába "B" -vel kezdő szavakat költöztettünk, egyenlőre ketten laknak itt mostantól, ők a "Béke" és a "Bizalom", nézzétek meg őket közelebbről velünk együtt:

Sziasztok!

Szilvi feladványa erre a hétre a BÉKE fogalma volt.
Nagyot dobbant a szívem, mert Szilvi a titkos vágyamat találta ki, ugyanis már régóta szerettem volna erre a témára manikűrt készíteni. Még aznap elkövettem azt a hibát, hogy neten keresztül kezdtem el inspirálódni, a „béke” kulcsszóval képeket keresgélni, és a temérdek hófehér galamb látványa napokra megülte a gyomrom.

Mesterkéltnek, erőltetettnek éreztem valamennyi békével kapcsolatos szimbólumot, részben azok steril színvilága, részben a fogalommal kapcsolatban táplált ambivalens érzelmeim miatt.
Ma azért jöttem a SzóFogadóba, hogy elmeséljem nektek, mit gondolok én a békéről, a fehér galambokon túl.

Nyughatatlan, impulzív emberként ritkán adok lehetőséget magamnak arra, hogy békés szemlélője legyek az életem eseményeinek, hogy csendben üljek, pihenjek, vagy éppen ringatózzak a béke tavának hullámain, pedig esküszöm, gyakran hiányzik a lelkemnek egy ilyen szelíd kikapcsolódás, amikor nem nyilvánítok véleményt, nem vitázom, nem keresem az élet értelmét, és nem ragaszkodok görcsösen ahhoz, hogy mindenképp szeressenek engem. Jó lenne olykor a belém nevelt korlátok nélkül, egyszerűen csak LENNI, mint „felhő az égen, zsizsik a babban, parázs a tűzben”, ahogy egyszer már kigondoltam és megfogalmaztam nem is olyan rég egy fórumon.

A béke számomra azt jelenti, hogy mindenféle belső és külvilág általi vívódástól mentesen megélem a létezésem valamennyi örömét.
Azt, hogy lélegzem.
Hogy csendesen, egyenletesen dobog a szívem, hogy befogadom az engem körülvevő világ ezernyi színét, ízét, illatát, a képeket, a hangokat.
Nem hiszek az egyetemes béke fogalmában, és abban sem, hogy a békéért harcolni kell. Vannak békés pillanatok, és amikor képes vagyok arra, hogy rájuk hangolódjam, akkor leszek része a béke élményének.

Béke van a lelkemben, amikor egy jó zenét hallgatok, és elmém együtt rezeg a ritmusával.
A béke illatát árasztja nyáron, eső után a nedves föld.
Egy tollpihe a fűben, aztán fölkapja egy fuvallat és a magasba emeli.
A kölykét szoptató anyamacska.
Harmatcseppek drágakövei hajnalban, egy ébredező pillangó szárnyán.
A horizont alá lenyugvó napkorong látványa, ma és a tudat, hogy holnap ugyanígy lesz majd.

A béke ott van akkor is, amikor veszítünk, de hisszük, hogy holnap nyerni fogunk. 


És most következzék egy békés őszi naplemente a körmeimen. Mindenképp szerettem volna bemutatni nektek, hogy mennyire színes, fényes, zajos az én békém, és milyen távol állok a hófehér, steril, világbéke-élménytől. 



A naplementét gyöngyházfehér alapra festett színátmenetes körmökön jelenítettem meg,SOOOOOK glittert, pelyhet felhasználva, gazdagon. 





A fák ágai már csupaszok, csupán néhány madárka ül az ágak csúcsán, a lenyugvó nap fényében, mielőtt nyugovóra térnének. A hüvelykujjamon lévő virágokra nem tudok magyarázattal szolgálni. Munka közben jutottak eszembe és valamiért úgy éreztem, ott a helyük.




Felhasznált körömlakkok



1. Alapréteg: Sally Hansen Complete Salon: 851 Star Powder

2. Színátmenet: Avon Gel Finish: Royal Vendetta
                          Glam Polish: Smash!
                           Franken lakk: „Vérnarancs”
                           Vollare Da Vinci: 244 aranysárga
                           ANNY: 368 hello Hollywood

3. Glitterek színátmenetben: Franken: „Sellővér” (kékeszöld pelyhes)
                                              Essence Effect nail polish: 17
                                              Golden Rose 3D Glaze Top Coat: 14

4. Virágok ecsettel: Avon Gel Finish: Royal Vendetta
                                Vollare Da Vinci: 244 aranysárga

5. Faágak, madarak: Moyra No. 35 fekete

6. Fedőlakkok: Lovely Matte Top Coat
                        China Glaze: Everglaze Active Top Coat       




                          
Az én szavam - amit Bandita küldött nekem feladványul - egy nagyon szép és nagyon mély fogalom, emberi mivoltunk egyik alappillére, a

BIZALOM

Ahhoz, hogy a bizalomról kellemes szájízzel tudjak írni, vissza kellett utaznom az időben ahhoz a pontig, amikor még nem tudtam mit jelent a bizalom, egyszerűen csak "bíztam". Ez nagyon régen volt, első osztályos koromban... a nyolcvanas évek elején. 

Akkoriban a "socialmedia" szóösszetétel értelmezhetetlen volt, az üzenőfalat az órán sutyiban a pad alatt körbejáró papírfecnik jelentették, a blogot pedig emlékkönyvnek és/vagy naplónak hívták. Nekem is volt emlékkönyvem, de rendetlen gyerek voltam és nem őriztem meg. Jobb híján egy másik adathordozóra kell támaszkodnom, az agyamban tárolt emlékekre... 

Azt kérded, hogy kapcsolódik mindez a bizalomhoz, mint témához? Várj és elmesélem...



Szóval volt egyszer egy emlékkönyvem. Ezt az emlékkönyvet elsőként az alsós tanítónénimnek adtam oda, ő jegyezte bele a számomra legemlékezetesebb írást:

"A barátság egy aranyfonál, 
mely ha egyszer elszakad, 
össze lehet kötni ugyan, 
de a csomó megmarad"

Tudom, hogy a versike a barátságról szól, de a bizalomra is igaz. Először mindenki tiszta lappal indul, bízik másokban és bíznak őbenne. Ez a bizalom olyan értékes, mint az arany, vagy még annál is drágább kincs. Aztán jönnek a csalódások, amik pusztítják a bizalmat és ez jó, mert az ember olyan lény akinek el kell veszítenie a dolgait ahhoz, hogy meglássa a valódi értéküket és visszavágyja őket.



A parttalanul áradó bizalom veszélyes. Túl nagy hatalmat ad annak aki élvezi és túl sok kockázatot terhel arra a személyre aki adja. Sokan visszaélnek az irányukban érzett bizalommal, mások a "bízom benne" felkiáltással áttolják a döntést és ezzel együtt felelősséget arra a személyre akiben bíznak.

A feltétel nélküli bizalom az igazi bizalom, de ez kockázatosabb műfaj, mint bármelyik extrém sport. A feltételekkel terhelt bizalom viszont már nem bizalom, hanem üzlet. Kinek-kinek magának kell eldöntenie, milyen irányba és milyen intenzitással engedi terjedni a bizalmát és mindenkinek a maga felelőssége hogy kiben és mennyire bízik meg.



A bizalom nem megújuló erőforrás, okosan kell vele gazdálkodni amikor adjuk és mértéktartónak kell lennünk, amikor fogadjuk. A bizalmat egy spektrumként képzelem el, aminek egyik véglete a teljes naivitás, a másik pedig az üldözési mánia. Az arany középút az, amikor még nyitott vagy, de azért óvatos is. 



A manikűrben a fehér alap a "tiszta lap" amivel indulunk. Az arany a bizalmat jelképezi, konkrétan a versikében szereplő "aranyfonalat" amit már megkötöttek egyszer, a fekete szegély a fonal körül a csalódásokra utal, amik mederben tartják a bizalmat, védve ezzel azt is aki bízik és azt is akiben bíznak.

A felhasznált lakkok:

Alaplakk: AVON Nail Experts - Ridge Filling base coat
Fehér alap: 1 réteg Essence The Gel Nails - 33 Wild White West és 1 réteg Golden Rose Wow! 02.
Arany szalag: AVON Nailware Pro+ Golden Vision, Sparitual Aurum és Moyra Metal Effekt No 305
Fekete szegély: Lora Quick Dry
Fedőlak: Astor Already Dry!

Tudom, vannak akik csak gyorsan átpörgetik a képeket, de titkon remélem, hogy néhányan elolvassák a szöveget is és megosztják velem kommentben a bizalommal kapcsolatos érzéseiket, gondolataikat. Hajrá Lányok!

Üdv:

Bandita & Szilvi















8 megjegyzés:

  1. beautiful mani, Szilva , so elegant look dear

    VálaszTörlés
  2. Jelentem elolvastam! :)
    Én rengetegszer csalódtam már olyan emberekben akikben nagyon bíztam. Épp ezért nagyon nehéz most, hogy megismertem a barátomat...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!!! Drukkolok, hogy ez a fiú beváltsa a hozzá fűzött reményeket és minden jól alakuljon! :)))

      Törlés
  3. both designs are very pretty and eye catching :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép lett mindkét manikűr!
    Én inkább a steril-fehér békés vagyok. :)
    Emlékkönyvem nekem is volt, azt hiszem, kettő is, de az idők során valhova elkeveredtek, gynítom, a füzeteimmel kevertem össze. Viszont van néhány kis lapocska, melyet a volt osztálytársaim töltöttek ki és a naplómba ragasztottam őket. Azok még mindig megvannak. :) Nagyon sok emlékversikére, rajzra mai napig emlékszem - többek között a fent írtra is. Tényleg nagyon igaz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy írtál IsaBella, jó volt olvasni, hogy van félig-meddig "közös" emlékünk! A szép szavakért külön köszönet :)))

      Törlés