Az időutazással elsősorban film és könyvélményekben találkoztam. Ha kizárólag elméleti síkon közelítem meg a kérdést, akkor érdekesnek és izgalmasnak tartom a témát, főként a sci-fi sorozatokban újra és újra visszatérő idő-paradoxon kérdése miatt.
Ezeket a filmeket érdeklődve figyeltem, szórakoztatónak tartottam, sőt szinte teljesen belefeledkeztem a történeteikbe. Ugyanígy érdekelnek a párhuzamos világokról szóló történetek is, pl. a Sliders sorozat, ami más logikával ugyan, de rímel az időutazás témára.
Mindez beindítja a fantáziámat, de ha valóban lehetőségem nyílna az időutazásra, akkor nem valószínű, hogy élnék vele.
Ami egészen biztos, hogy a múltba semmiképp se mennék! Belegondolni is rossz, hogy voltak korok, amikor a nők nem tanulhattak, korlátozottak voltak a jogaik, nem volt módjuk a fogamzásgátlásra, az orvoslás kezdetleges volt és sokak számára szinte elérhetetlen kiváltság, a komfortról pedig azt sem tudták, hogy mi fán terem?
A fűzők és egyéb kényelmetlen ruhadarabok, a társadalmi berendezkedés, a merev osztályrendszer, az elrendezett házasságok szintén a múlt részei... és a legrosszabb: nem voltak háztartási gépek!? Bakker, ez még a boszorkányüldözéssel is vetekszik!!! :)))
Egyébként nem hiszek benne, hogy a múlt romantikus volt, pláne egy átlagos nő szemszögéből... de a jövőbe sem vágyom, szerintem mindennek megvan a maga ideje.
A jövőt azért nem szeretném látni, mert azt tartom, hogy a jövő folyamatos változásban van, s ha látnék is egy verziót, mire az igazi bekövetkezhetne, már teljesen másmilyen lenne. Akkor meg mi értelme az egésznek? Nagyon el lennék keseredve, ha kiderülne, hogy a sorsunk előre meg van írva és a jövőnk elrendeltetett, mert ez azt jelentené, hogy nem szólhatunk bele a forgatókönyvbe.
Ha így lenne, akkor pláne nem akarom tudni mit hoz a jövő, hisz boldog tudatlanságom révén hihetek benne, hogy aktív közreműködésemmel úgy alakulhatnak a dolgaim, ahogy én szeretném. :))))
Bill és Ted megállapítását osztom:
"A LEGJOBB HELY A VILÁGON: AZ ITT!
ÉS A LEGJOBB IDŐ: A MOST!"
Üdv:
