Szófogadó - Dráma és Dicsőség

Sziasztok!

Elérkeztünk a "D" betűhöz, a szavak amiket választottunk egymásnak, a DICSŐSÉG és a DRÁMA. Tartsatok velünk játékos okfejtésünkben! Először Bandita bejegyzése következik:

A DICSŐSÉG szó jutott mára nekem Szilvitől, és hálás vagyok érte. A kifejezést olvasva azonnal az emberiség által véghezvitt dicső cselekedetekre asszociáltam, mert a szó maga számomra egy olyan fogalmat takar, amelyet akkor érzünk és akkor jelentünk ki, amikor a legmagasabb tisztelet hangján méltatjuk egy-egy embertársunk befejezett művét vagy véghezvitt tettét, amely aztán dicsőségben ragyogva halhatatlan emlékűvé teszi őt.

Minden emberben él a vágy, hogy kimagasló értéket hozzon létre, de kevesen tudnak megfelelni ennek a vágynak. Dicsőséges cselekedetet véghezvinni teljes önátadást igényel, komoly, apró lépéssorozatokból felépülő haditervet, pontos célkitűzéseket. Tisztában kell lenni azzal, hogy pontosan mit akarunk elérni, és azt az utat kell megkeresnünk, amely oda vezet. Az életünknek a kitűzött célunk ad iránytűt, és az út olykor rögösnek látszik, és a célpontot néha felhők borítják, de abban a pillanatban, hogy eldöntöttük, EZ a legfőbb célunk, nincs, aki megállíthatna minket. Mintha egy „jel” ragyogna azoknak a homlokán, akik egy cél felé tartanak szilárd elhatározással.

A dicsőség nem adatik könnyen. Számtalanszor elbukhatunk útközben, de mindannyiszor adott a felállás lehetősége. Mindig vannak kapaszkodók, társak az úton, és eszközök, amelyek segítségünkre lesznek majd. Iránytű a kézben, megingathatatlan hit a szívben, és egyszer ott állunk majd az út végén, a célnál, magunk mögött hagyva a küzdelmet.

Most, ahogy ezeket a sorokat írom, döbbenek rá, hogy önkéntelenül is magamat látom azon az úton….amint egy hegy gerincén tartok fölfelé a csúcs irányába, tudva azt, hogy ahol járok, még köd van, de odafönt, ahová tartok, mindig kék az ég.

 

Forrás

A manikűr. A Mount Everest meghódításáról szóló történetek, képek, fotók azok, amelyek számomra leginkább megközelítik a DICSŐSÉG fogalmát. A Mount Everest a Himalája hegység részeként a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a földön.

A körmeimen a hegyvonulatot szántam megjeleníteni, és ebben egy műholdfelvétel nyújtott inspirációt.

forrás

Ejha, ezek a grandiózus hegycsúcsok valóban kiváló jelképei a dicsőségnek! A hegyeket már megjártátok Banditával, gyertek, most én jövök, drámázzunk egy kicsit! ;)

DRÁMA

A dráma szót hétköznapi viszonyok között tragikus, felkavaró események kifejezésére használjuk. Egész más értelmet nyer a fogalom, ha a művészet, elsősorban az irodalom vagy a színjátszás irányából közelítjük meg. 

A wikipédia szerint: "... a dráma valamely probléma felmerülésétől a megoldásra vonatkozó döntés meghozataláig vagy a cselekvésig eltelő időt vizsgálja. "(forrás)

Amikor ezt olvastam, először nem igazán értettem... szóval a dráma az, amikor választanom kell két lehetőség között, de mindkét választás kockázatos és veszteségeket vetít előre? 

Ezek szerint, amikor azt mondom: "most akkor melyik ujjamba harapjak?" akkor dráma zajlik le bennem? ... még sosem gondoltam erre és sosem gondolkodtam el ezen. Talán azért alakult így, mert általában gyorsan döntök és gyakran ösztönösen. Fiatalabb koromban sokat tépelődtem, agyaltam, mára sok dolog leülepedett és megszoktam az önállóságot. Az önállóság alatt azt értem, hogy senki nem mondja meg mit csinálj, de nem is húz ki a slamasztikából, ha rosszul döntöttél. Szóval hiába tépelődsz, úgyis csak akkor tudod meg mi lesz, ha már cselekedtél... akkor meg minek annyit elmélkedni?

Eszembe jutott még néhány gondolatfoszlány a témáról, például a "színház az egész világ" szállóigévé lett idézet. Nos, igen... tény hogy csak magunkban bízhatunk, de többnyire van beleszólásunk, hogy milyen szereposztást vállalunk be és milyen színvonal jellemzi a játékunkat.  

A manikűr tehát a színházat ragadta meg motívumként. Az hogy épp két alapszín van, amik erősen kontrasztosak, a "színészkedés = kétszínűség" közkedvelt előítéletből eredt. Arannyal a bejegyzésindító piktogram került a körmeimre. A manikűrnek két végállása van, az öröm és a bánat. E kettő között örvénylik a döntéskényszer, az az idő amíg egymásba kapaszkodva és egymástól elrugaszkodva bolyonganak bennünk az érzések... most ez a szín játék lett a színjáték.

Te mennyire vagy "drámai" jellem?

Üdv:

Bandita & Szilvi