2015. július 29., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Álomállás


A V.K.P! Lányok ezen a héten az Álomállás témakörét járják körül, én is örömmel csatlakoztam hozzájuk, mert a munka nagyon fontos szerepet tölt be az életemben.

forrás

Szeretek dolgozni! Valószínűleg jól is csinálom, hisz eddig minden karrierálmom beteljesült - de ez nem azért alakult így, mert extra képességeim vannak, vagy különleges szerencsém, egyszerűen csak tudtam mit akarok és megdolgoztam érte, hogy elérjem. Bőven volt rá időm, hisz érettségi után rögtön munkába álltam és ez már elég régen volt. Szomorú is lenne, ha közel a 40-hez nem tudnék semmi értékelhetőt felmutatni a karrierem terén, nem igaz? :)))) 

Nézzük csak, milyen számomra az álomállás? 


Ha ezt munkakezdéskor kérdezed tőlem - ami esetemben reggel 6:00 - akkor habozás nélkül rávágom hogy: Álomállás az, ahol sok kávé van és jó!

forrás
Viccet félretéve, életünk jelentős részét munkával töltjük, egyáltalán nem mellékes, hogy mit csinálunk, milyen körülmények között és mennyiért? Lássuk is szép sorban...

Szakma: alapfeltétel, hogy olyan állásban tudjak dolgozni, ami megfelel a szakképzettségemnek és lehetőleg a személyes érdeklődésemnek is. Legyen lehetőség a szakmai fejlődésre, igénylem a szakanyagokat, tréningeket, az elmét próbáló változatos feladatokat. 

forrás
Semmilyen zenei, képzőművészeti, színészi stb. tehetségem nincs és nem is nézek ki jól, ezért nem dédelgetek álmokat arról, hogy ünnepelt mozicsillagként vagy popsztárként arassak babérokat. Minden művészi ambícióm kielégítést nyer a K-öröm blog lapjain...  :) 

Kislányként ábrándoztam róla, hogy varrónő leszek, fodrász vagy kozmetikus... de a szüleim - előrelátóan - egy fizikailag kevésbé megterhelő és jobban is jövedelmező szakmát választottak nekem. Akkor utáltam ezt, de ma már örülök neki, hogy a pénzügy-számvitel lett a főcsapás a karrieremben. 

Előrelépési lehetőségek: Nincs "pozíció-fétisem", de a szerénység sem erős oldalam. Szeretem nevén nevezni a dolgokat, a tiszta felelősségi viszonyok híve vagyok. Nem jövök zavarba, ha el kell számolnom az eredményeimmel és vezetői ambícióim is vannak. Emiatt az álomállás egy olyan hierarchikus rendszer része, ahol az emberek a képességeik és teljesítményük alapján foglalják el a pozícióikat, amik lehetőleg átjárhatóak.

Munkakörülmények: számomra mindenképp irodai keretek között végezhető munka az ideális, mert nem vagyok egy szilaj csaj. :)))

megfelelő iroda
Az "álomiroda" lehetőleg légkondicionált és max! 2 fős legyen, természetes megvilágítási és szellőztetési lehetőséggel, tágas, rendezett munkaállomással, gyors és okos irodagépekkel, számítógépekkel, kényelmes bútorokkal... 
A design kevésbé fontos, nem vágyom ébenfa bútorokra vagy Picasso festményre a falon :)))

Munkarend: Napi 8 órás, egy műszakos munkarend való nekem, a koránkelés nem probléma. Volt olyan munkahelyem, ahol természetesnek számított, hogy állandó készenlétben legyek, minden időpillanatban ugrásra készen figyelve a telefont. Egy ideig izgalmasnak tűnt, fontosnak éreztem magam, de hamar felfigyeltem rá, hogy görcsbe rándul a gyomrom ha megcsörren a telefon és éreztem, hogy ennek véget kell vetni. Ahhoz tehát,  hogy megértsem a munka-magánélet egyensúly fontosságát, először teljesen ki kellett pörgetnem testem-lelkem, a magánélet rovására.

Kollektíva: A munkahelyhez a munkahelyi légkör is hozzátartozik. Érzelemközpontú ember vagyok, a teljesítményem megsokszorozódik, ha jó társaság vesz körül. Értékelem a kedves, barátságos, motivált embereket, de a túlzások (hízelgés, bizalmaskodás, dicsekvés, nyavalygás) zavaróak számomra. Sok időt töltöttem multiknál, feltaláltam magam ott is, de a kisebb cégek élhetőbbek. 
Szeretem a céges bulikat, a poénkodásokat, a finom kis évődéseket, jó néha bolondozni egy kicsit. Aki ismer, tudja hogy egy kis hülyeségért nem kell a szomszédba mennem. :)

Felettesek: A fentiekből már ki lehet következtetni, hogy azokkal a felettesekkel tudok hatékonyan együttműködni, akikre szakmailag és emberileg is fel tudok nézni. Hervasztó számomra a kicsinyesség, a bizalmatlanság, az állandó kontroll, a "privát szféra szkennelése". Tiszteletet ébresztenek bennem a szakmai sikerek, gyakorlatiasság, figyelmesség, megbízhatóság, szeretem ha a vezetőm kiáll mellettem.
Motivál, ha engednek önállóan dolgozni, ha kíváncsiak az ötleteimre és nagyon hízelgőnek tartom, ha kikérik a véleményem fontos dolgokban. 


Juttatások: Milyen furcsa, hogy a bejegyzés vége felé kerül csak szóba a fizetés... pedig érthető módon ez is igen lényeges. Nincs semmilyen különleges hitvallásom, küldetéstudatom, pl. betegek ápolása, gyerekek tanítása, idősek gondozása, környezetvédelem, világ megváltása, stb... a nemes eszméket kicsiben, a saját kis magánéletemben képviselem.



Ennek okán csak olyan munkát akarok végezni, ami jól jövedelmez. Kicsit nyersen hangzik, de ez az igazság... anyagias lány vagyok...

... de úgy, hogy a javadalmazás terén is racionálisan gondolkodom.
Nem tartanám etikusnak, ha magas fizetésért alacsony teljesítményt adnék cserébe.

Összességében elmondhatom, hogy amit eddig álmodtam, az valóra vált... s hogy eztán mit álmodom? ... azt most még nem tudom... :)


Üdv:







7 megjegyzés:

  1. nice
    http://melodyjacob1.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  2. Jó most itt Nálad, elidőzni ezen a teljesen komplex, józan írásodon. Megnyugtató érzések töltöttek el, amikor olvastalak. Tíz perc béke a mai napom békétlenségei közepette.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett az írásom :) Aggódva olvasom, hogy zűrös napod volt. Ismerős érzés, egy időben körülöttem is forrt a levegő, extrém nyomás nehezedett rám, embert próbáló időszakként tartom számon a mai napig. Azzal tartottam magamban a lelket, hogy ez egy erőpróba vagy tisztítótűz és előbb-utóbb elérem amit akarok, csak bírni kell addig lelkileg és fizikailag. Most jó helyen és jó passzban vagyok :) de hamarosan kezdődik az iskola és a kislányom iskolai szenvedésein keresztül megint lesznek álmatlan éjszakáim... persze ezeket is könnyebb kezelni, ha legalább én "a helyemen" vagyok. A legjobbakat kívánom Neked, legyen szép napod!!!

      Törlés
  3. Nagyon összeszedett írás :) Egyetértek mindennel, én is hasonlóan gondolkodom, irodista vagyok én is, bár eléggé eltérő területeken dolgoztam eddig, ami ugyanaz volt, az ügyfelekkel való foglalkozás és hogy valamennyire szabad kezet kaptam és nem lesték, mennyit netezek, ha megvolt a munka. Örültem volna, ha a szüleim valamilyen értelmes foglalkozás felé terelnek, de ez nem történt meg, így beleválasztottam egy nem piacképes szakmába, amit csináltam tíz évig, szerettem is, csak váltani kellett, gyerekek mellett. Persze felnőttként sem késő tanulni, csak pénz és idő kérdése :)
    Nekem idén megy elsőbe a gyerekem, a másik meg jövőre, hát próbálok nem pánikolni előre, de azért mindig együttérzően olvasom, ha írsz a lányodról, hogy törileckét tanultatok pl.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó volt olvasni az írásodat. Csodállak, sőt, picit irigykedem is, amiért pézügy-számvitel területen ilyen jól érzed magad. Én miután otthagytam a matek szakot, hogy szüleimet elhallgattassam, könyvelés szakra mentem. Az első év még elment, sőt, igazából a második év első félévét szerettem a legjobban (mert egy pénzügy tárgyon kívül semmi komolyabb pénzügyes, könyveléses tárgy nem volt), viszont következő félévtől már szinte rémálom. Egyszerűen utálom ezt az egészet és nagyon remélem, hogy nem kell majd napi 8 órát gépek előtt, könyvelve eltöltenem, mert magamat ismerve egy hónap után sírva mennék a falnak. :(

    VálaszTörlés
  5. Te aztán határozott és ambiciózus vagy. :) Csodálom, hogy ennyire tudod mit akarsz és el is éred. :) Gratulálok hozzá! Én mondjuk még csak 2,5 éve taposom a munka útját, de remélem egyszer én tudok majd így gondolni rá mint te. :) Nos a két fő iroda... De szerettem! Most viszont 12-en vagyunk egy óriási hodályban. :( Nem volt egyszerű megszokni, de már kb sikerült. :) A légkondiból viszont mindig csak a konfliktus van...

    VálaszTörlés